Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Felnőtt emberként feldolgoztát...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Felnőtt emberként feldolgoztátok azt, hogy az apátok, vagy anyátok elhagyott? Ti is érzitek hogy valami nem stimmel, vagy túl tudtátok tenni magatokat ezen?

Figyelt kérdés
engem 2 éves koromban hagyott el apám, anyám egyedül nevelt, és 34 évesen is bizonytalanság érzéssel, elhagyatottsággal küzdök. Szorongásaim vannak, és félek, úgy érzem soha nem vagyok biztonságban. Ti mit éreztek akik csonka családban nőttetek fel?

2012. jún. 23. 09:36
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
Nyolcéves voltam, mikor az apám lelépett, azóta is gyűlölöm őt. Emlékszem, mindig vártam a hétvégét, hogy végre láthassam, hogy mesélhessek a velem történtekről, hogy megöleljen, de fiatal kis K, aki miatt otthagyott minket, nagyon hamar teherbe esett "véletlenül" és onnantól mindig volt kifogás, hogy apa miért ne jöjjön értem: most terhes és ingerült, most előrehaladotabb terhes és fáradékony, most a pici szobáját kell egész hétvégén csinálni, most még nagyon pici a kicsi, most ez, most az... így mentek el az évek és egyszercsak feltűnt, hogy szarik a fejemre, egyszerűen csak nem jön értem. 18 évesen az első barátom egy 38 éves férfi volt és azóta is mindig az idősebbekhez vonzódom, mindenki szerint apakomplexusom van... Szóval a válaszom nem, nem sikerült feldolgozni, hogy apa cserbenhagyott és eldobott, csak mert "szerelmes" lett.
2012. jún. 23. 18:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:
Igen, én is pont így éltem meg, eleinte istenítettem apámat, büszkén meséltem a barátaimnak róla, hogy milyen fasza apám van, közben nem tűnt fel, hogy még évente sem látogat meg, soha semmit nem kaptam tőle, és le se szarta a fejemet. Nálunk is nőzés miatt ment el, állítólag anyámmal nem volt boldog, de a második feleségét is elhagyta ott is két gyereket. Most harmadik házasságát éli, ott újabb négy gyereke született 60 évesen. Persze nekünk akarja bebizonyítani, hogy most megtalálta a boldogságát öregségére, és ez is nagyon bosszantó. Öreg korára, nem tudom miért, de újabban keres, fb-on lájkolgatja a képeinket, pedig 30 évig nem is jelentkezett. És még ő kéri ki magának, hogy nem törődünk a "kistestvéreinkkel". Számomra egy senki ő a kifogásai és a magyarázatai ellenére.
2012. jún. 23. 18:34
 13/15 anonim ***** válasza:

Az én szüleim mikor 16éves voltam akkor válltak el.Onnatól kezdve anyám se foglalkozott velünk, csak a pénz érdeklete:(

Akkor kikészültem idegileg,mert túlsokminden zajlott le akkor,túlságosan is sok.Pont amikor szükségem lett volna mindkettőjükre. Sokáig nem találtam a helyem az életben.

Ennek 9 éve de még mindig haragszom rájuk.De már kezd elhalványulni.Rájöttem hog a düh megbetegít.Annyira belebetegettem hogy depressziós és pánikbeteg lettem.

Nemrég volt szülinapom...se anyámnak ,se apámnak nem jutottam eszébe..:( Kicsit fáj,de csak kicsit.

Már nem érek rá velük foglalkozni. 220kmre vannak tőlem..

Legutóbb nem is tudom mikor és mennyit beszéltem velük az elmúlt 9 évben.


Most ott tartok hogy van egy gyönyörű kisfiam és egyedül nevelem, mert sajnos "apakomplexusom volt" és egy tőlem 11 évvel idősebb férfi lett a gyerkőc apja akivel nagyon hamar rájöttünk hogy nem illünk össze.Így 4 éve egyedül nevelem a kisfiam.

Az a baj hogy látom hogy megviseli :( Most 5 éves.Mi lesz vele később?Azt nem tudom.De igyekszem mindent megtenni hogy ne úgy gondoljon majd a dolgokra vissza mint én vagy hasonlóképp.

Az apja nem látogatja, felbukkan félévente kétszer és akkor is lelkileg terorban tartja a kicsit. Most ezen próbálok változtatni , de lehet nagyott hibázok vele, lehet nem.De azt nem engedem hogy lelkileg tönkremenjen a fiam.

2012. jún. 23. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
Én egy huszonéves lány vagyok, és most felnőttként se tudtam feldolgozni, hogy nem kellettem neki. 6 éves koromban hagyott ott a genetikai apám, és azóta se láttam. Ez az oka nagyon sok önértékelési problémámnak, és annak is, hogy a mai napig nem tudok férfiakkal párkapcsolatot teremteni mert mélyen gyökerezik az a fóbiám, hogy bármelyik pillanatban otthagynak, mert eldobható vagyok. (ezen pszichológus se tudott segíteni)
2012. júl. 20. 03:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 A kérdező kommentje:
sajnálom ami veled történt, de erősnek kell lenni valahogy! Ha túl tudnánk tenni magunkat ezen, akkor talán nekünk is kisütne a nap ebben a világban.
2012. júl. 20. 21:15
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!