Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Felnőtt emberként feldolgoztátok azt, hogy az apátok, vagy anyátok elhagyott? Ti is érzitek hogy valami nem stimmel, vagy túl tudtátok tenni magatokat ezen?
Az én szüleim mikor 16éves voltam akkor válltak el.Onnatól kezdve anyám se foglalkozott velünk, csak a pénz érdeklete:(
Akkor kikészültem idegileg,mert túlsokminden zajlott le akkor,túlságosan is sok.Pont amikor szükségem lett volna mindkettőjükre. Sokáig nem találtam a helyem az életben.
Ennek 9 éve de még mindig haragszom rájuk.De már kezd elhalványulni.Rájöttem hog a düh megbetegít.Annyira belebetegettem hogy depressziós és pánikbeteg lettem.
Nemrég volt szülinapom...se anyámnak ,se apámnak nem jutottam eszébe..:( Kicsit fáj,de csak kicsit.
Már nem érek rá velük foglalkozni. 220kmre vannak tőlem..
Legutóbb nem is tudom mikor és mennyit beszéltem velük az elmúlt 9 évben.
Most ott tartok hogy van egy gyönyörű kisfiam és egyedül nevelem, mert sajnos "apakomplexusom volt" és egy tőlem 11 évvel idősebb férfi lett a gyerkőc apja akivel nagyon hamar rájöttünk hogy nem illünk össze.Így 4 éve egyedül nevelem a kisfiam.
Az a baj hogy látom hogy megviseli :( Most 5 éves.Mi lesz vele később?Azt nem tudom.De igyekszem mindent megtenni hogy ne úgy gondoljon majd a dolgokra vissza mint én vagy hasonlóképp.
Az apja nem látogatja, felbukkan félévente kétszer és akkor is lelkileg terorban tartja a kicsit. Most ezen próbálok változtatni , de lehet nagyott hibázok vele, lehet nem.De azt nem engedem hogy lelkileg tönkremenjen a fiam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!