Számomra elképzelhetetlen, hogy ne emberként tekintsek mindenkire. Hogyan lehetnek olyan érzéketlenek az emberek, hogy ezt sokan normálisnak tartják?

Sajnos ez egy ilyen társadalom. Én alapból mindenkihez tisztelettel állok, de ha a legcsekélyebb mértékben is észlelem, hogy az illető engem semmibe vesz, vagy lenéz, akkor onnantól kezdve nagyon mélyen leszarom. Szerencsére az én lelkivilágom nem cukorból van, így igazából mélyrehatóan nem is tudnak megsérteni. A kulcs az alkalmazkodás szerintem, add azt,amit kapsz!

22/F

Na azért sok élet nem ér fel egy tággyal

Isten az ördöggel az életedrol Tárgyal

Nem számít senki csak az akit szeretek

Nem értem eddig ti igy hogyan éltetek

Mit ér az az élet ami nem hajt előre

A sz@r felfogástól nem kapok erőre

Nem kell a duma hogy jó a szíved

Majd ha sok ember átb@ssza a fejed

Akkor rájössz hogy miert gondolom

A rossz lépéseket megtorolom

Szerintem, 2 ok miatt viselkedhet így valaki:

1. Mindig is el volt kényeztetve, bele lett nevelve, hogy "ő különb mindenkinél". Ezért azt tesz másokkal, amit akar, a lényeg, hogy neki jó legyen. A lányok pedig általában készségesen terpesztenek is neki, hiszen a hatalmas egója biztos azért van, mert tényleg nagyon menő. Márpedig ha egy menő(nek hitt) hapsival kavar, akkor biztos zöldülni fognak a barátnők...

2. A másik véglet: valaki(k) sokáig sz@rba se nézték, nem vették emberszámba, emiatt a "múlt/jelenbeli szenvedései miatt" feljogosítva érzi magát arra, hogy ő is hasonlóan bánjon másokkal. Ennek a fajtának a prototípusa a munkahelyi ranglétra legalján levő ill. munkanélküli, alkoholista, lepattant proli, akin a környezte csak nevet, ezért otthon megmutatja az asszonynak, hogy tud ő ám nagyon kemény is lenni és repül 2 pofon a hideg vacsiért...

Amúgy én inkább azt nem értem, hogy hogyan létezhetnek annyira naiv nők, akiket a fentebbi típusú emberek ki tudnak használni? Nem igaz, hogy pár perc alatt nem veszik észre, hogy nem tekintik őket embernek. Bár, az áldozatok között sok a "na, majd én megjavítom a nagy szeretettemmel" ill. a "mazochista vagyok, imádok szenvedni" típus.

És a legmegdöbbentőbb, hogy mindig csak a legnagyobb f@szkalapokkal állnak szóba. Ezek után nem kételkedem abban, hogy egymásnak vannak teremtve, meg is érdemlik egymást...

Lényegében azért, mert saját magukat se tisztelés, illetve szeretik igy hogy tudjanak másokat tisztelni.Sajnos az emberek egyre nagyobb része lelki beteg és ezt kivetitik a másikra.Én se tudnák eldobni senkit, pontosan ezért megválogatom hogy kivel jövök össze, nem akarom hogy majd fájdalmat okozzak.Inkább élek egyedül amig nem kapok valakit akit szeretek, igaz ez se könnyü de az se mikor valakinek össze kell törd a szivét.

31F