Nagyon negatív a gondolatmenetem most?

Régebben olyan kapcsolataim voltak,ahol a másik sokkal jobban állt anyagilag,és mindig azon ábrándoztam,hogy milyen jó nekik hogy bármit megtehetnek,oda mennek ahova akarnak,bármit megvehetnek,nem kell számolgatniuk a pénzt,nem függenek senkitől.Nem a pénz miatt voltam velük,de imponált a kitartásuk.Aztán egyszer fordult a kocka,én kerültem hasonló helyzetbe.Akkor egy olyan barátom lett,akinek nem volt egy fityingje se,néha még kajára se,de hitele volt bőven.Szerettem,de le akart rántani a mélybe ahol ő van, nem szándékosan.Örülök hogy ő szakított,mert most ki tudja hol lennék...Most megint volt egy eset,bár jobb mint az előző,ennek a férfinak fix munkahelye volt,de nem tudta beosztani a pénzét(átlagbért kapott) az ő hülyesége miatt,mert olyanra költötte,amit épeszű ember nem csinál.Ez mellett nagyképű is volt valahol,azt nem értem mondjuk hogy mire.A lényeg hogy ő szakított,és úgy érzi jelenleg ,hogy én sokat vesztettem azzal hogy nem vagyunk együtt.Igaz a szakítás miatt összetörtem,de most azon gondolkodom,hogy akinek szarabb élete van most,az nem én vagyok.Most egy kissé gonosz vagyok,de a kapcsolat alatt úgy érzem mindent megtettem hogy ne érezze az anyagi különbséget,plusz próbáltam segíteni a helyes gondolkodásmódban hogy ossza be a pénzét,bár ez lepörgött róla.Ha esetleg rám hallgatott,akkor meg lehetett oldani hogy elmenjünk külföldre nyaralni pl.,amibe bele tudott adni,stb.Hiába nagyképű most,és el van szállva magától,nem irigylem az életét,mert ő saját maga egyedül nem tud virgonckodni abból a pénzből,és amíg én bánatomban esetleg elruccanok ide-oda,neki benzinre se van szinte pénze.A kérdésem mindebből adódóan,hogy nekem most tényleg ennyire rosszul kéne éreznem magam,mert elhagyott?Nem annak kellene inkább örülnöm hogy egyedül is sokkal jobb helyzetben vagyok,mint ő?Elvesztettem egy embert,amit persze semmi nem pótol,de miből gondolja azt hogy nélküle semmit se érek?Mert ugye mindig ezt próbálta belém sulykolni,és az önbizalmamat lecsökkenteni...