Mit lehet tenni, ha az apa a kapcsolattartást arra használja fel, hogy a gyerekekre negatív hatással van, veszélyezteti egészségi, erkölcsi és szellemi fejlődésüket és az anyjuk ellen hangolja?

Köszönöm a válaszotokat és az együttérzést! A gyerekek míg nem mentek az apjukkal és mivel nem volt betartva a bíróság által meghozott határozat a láthatással kapcsolatban,(amiről már a válás kimondása előtt 2010 júniusában határozat született, 2010 júliusban az apa elköltözött és ehhez képest 2011. októberében jutott eszébe, hogy addig nem volt nála a két fia, miközben a legkisebb gyerekkel mindvégig folyamatos volt a kapcsolattartás)a gyámhivatalnál a volt férjem bejelentésekor, közölték velem, ők nem segítő szerv csak végrehajtási hatáskörük van. Akkor, elvittem magammal a gyerekeket is, mert el akarták mondani miért nem akarnak menni az édesapjukkal. Aminek valójában az volt az oka, hogy mélyen sérelmezték az akkori viselkedését amit addig tanúsított míg egy fedél alatt éltünk(semmivel nem támogatta a gyerekeket, a közös költségekhez nem járult hozzá, élősködött az egész családon, nem használhattuk a saját közös tulajdonú házunk bizonyos részeit és ugyanez volt a közös gépjárművet illetően, ha hozzájutottunk a kulcsokhoz és mégis használni mertük, sorozatosan feljelentést tett ellenem, több éjszaka rendőrséget hívott ki a házunkhoz, örök zaklatásnak és lelki terrornak voltunk kitéve..., de legfőképpen az fájt nekik nagyon, hogy csak az öccsük létezett az apjuk számára, ami az addig nagyon jó testvéri kapcsolatban lévő 3 gyerek közt is megrontotta a kapcsolatot. A gyámhivatalnál majd 3 órán keresztül a folyosón várakoztak és meg sem hallgatták őket. Az ügyintéző Úr nagyon arrogáns módon viselkedett velem és mindenáron azt akarta bizonygatni, én vagyok aki nem biztosítja az apának a láthatást és csak, és kizárólag az én felelősségem és kötelességem a láthatás betartása. Amikor tanácsot kértem, arra a kérdésemre, hogy menni akarjanak az édesapjukkal, két ekkora gyerekkel mit lehet tenni a sok - sok beszélgetésen kívül, a válasza ez volt: ,, Mivel az én felelősségem és kötelességem úgy nevelni őket, hogy akarjanak menni, ezért nekem mindent el kell követnem. Amennyiben nem így teszek, nem így nevelem őket, alkalmatlan vagyok anyának és szülőnek, ha nem tartom be, nem hajtom végre a bírósági határozatot, azzal szabálysértést követek el és bírságolható vagyok minden egyes alkalommal, tehát ha nem akarok fizetni, köteles vagyok, ha kell erőszakkal betuszkolni a gyerekeimet az apjuk kocsijába. A gyerekeket pedig neki nem kötelessége meghallgatni, Ők csak végrehajtatnak.,, Tehát túl sok jó tapasztalatom nincs a gyámhatóságot illetően. A nagyobbik fiú oly módon befolyásolva van és ellenem hangolva, hogy közölte velem, bárhova fordulok segítségért Ő nem fog mondani senkinek semmit, nagyon jól tudja vele szemben mit tehetek meg és mit nem, mert megnézte az apjával a törvényeket. Amúgy meg augusztusban betölti a 16évet és akkor azt csinál amit akar, nekem már nincs beleszólásom. Tudom, hogy ez a kor talán a legnehezebb időszak egy gyerek és szülő életében. Mint olyan ember aki nem felejtette le, hogy ő is volt gyerek és fiatal kamasz, mint 4 gyerekes édesanya, a főiskolás lányommal átesve van tapasztalatom a kamaszkor időszakának nehézségeiről. De sajnos ez esetben már nem csak a kamaszkor nehézségeiről van szó, hanem egy felnőtt ember negatív hatásáról, aki ráadásul a saját gyerekeit igyekszik tönkretenni. Én ezt nem tudom és nem is akarom tétlenül végignézni, még akkor sem ha most nagyon nem fognak szeretni ezért a gyerekeim. Eddig nagyon jó volt a kapcsolatunk mindegyik gyerekemmel és az a szeretet ami eddig meg volt, nem tud és nem veszhet el egy nehezebben kezelhető időszak miatt! Én hiszek ebben, a gyerekeimben és önmagamban is, hogy mint minden mást, ezt is meg fogjuk oldani és bízom benne, hogy igaza lesz a kedves hozzászólónak, egyszer talán hálásak lesznek a gyerekeim. Én ezért küzdök és megteszek mindent amit csak meg lehet. Ha valakinek van még ötlete és tanácsa örömmel és köszönettel veszem.