Szerintetek mit mit tegyek akár erkölcsi alapon is?

Tíz évet azért dobtam ki az életemből, hogy a voltom mellettem élje ki magát, majd közben a szülei akik hát szülőnek nem nevezhető lények , azt mondják, hogy na igen még mit is lehet lehúzni a válás folyamán erről a baromról.

Nem tudom elfogadni azt, hogy mások szemében ennyi vagyok csak, míg értelmes emberek körében pedig ember és tiszteletre méltatható. Sőtt olyan erkölcsi értékeimet és jellemeimet veszik észre amelyek nagyon jók. nem önimádat, csupán ismerem magam. A szeretteim a szentek és a családom, de aki ebbencsupán anyagi hasznot lát azzal mit kezdjek, főleg ha erkölcsileg megalázott és anyagilag élősködött rajtam.

A gyermeket nem akarom és nem is fogom büntetni. De nem is a múlton rágódok, csupán emberileg gázoltak belém .

Az is biztos, hogy sok minden elézhető egy házasság alatt, de van ami emberileg megalázó. Nem biztos, hogy mindent nyelni kell, mert utánna jönnek a dilibotyók és kész. Vagy inkább lépni a jövőbe , de a múltbéli sérelmeket rendezni. Bár az is igaz, ha azt tenném amit ő akkor olyanná válnék mint ő alapból. Na de azért , aki azt sem tudja mondani a másiknak, közel tíz éves házasság után, hogy ne haragudj, akkor??Annyira ember számba sem vesz. Nem akarok és nem is fogok nyelni, nem fér több le.Nem őt akarom bántani sem a gyermekeket. Ha nem azokat akik ki használták a gyermekük szertetét , igaz nem kellett sok biztatás neki sem, buta volt, hogy nem látta a szülői kapzsiságot, mert a szülei voltak, de mindennek van határa. Az a szülő? aki éveken át kihasználja a gyermekét és tönkre vágja annak családját. Mert kislányom hát apád beteg, mert nincs pénzünk, stb. Hol ott míg a kislányomnak a gyermek gyógyszerére sem volt pénze addig a szülei éltek, strandoltak, építkeztek.

Szerintem egy jó ügyvéd majd rendbe teszi , a kicsi kis lányka meg vagy rá ébred önmagára, vagy le húzhatja magát . A gyermekek , itt a helyük ,az anyjuk így is belebukik az életébe.

Higgadt és nyugodt vagyok. Na, de annyit sem érdemlek meg, hogy bocsika tévedtem? Vagy ahhoz pofa kell, a másiknak azt mondani. De mi lessz akkor amikor már válunk és még ő kezd el vergődni. El vitte az orvosi lelteim, el vitte minden ingóságom papírjait, igaz csupán a garancialaveleket. Amugy anyagilag kb 2 millióról van szó és fölbecsülhettelen erkölcsi megalázásró, de ez amit leírtam csupán a hab a tortán. Előre nézek és építem ki az új életem tudom mit kell tennem, de . Mindig ott lessz a de. De szedjem a bogyókat, csupám másért, aki nem látott bennem mást, csupán ennyit, míg más az embert látja meg bennem. Szánalmas tudom de. Talán jobban érezném magam ha annyit mondott volna, ne haragudj , hibáztam. De nem ez volt ha nem ellenségeskedés. Ha leírnám miről volt szó nálunk, hát tényleg azt mondanátok, hogy nem balek ha nem nem is tudnék rá jelzőt használni. A lényeg, hogy megaláztak, meggyaláztak, le tiportak, ezek érzések és tények. Hova tegyem ??? Nyelni mindig? Akkor mindig egy kihasználható barom leszek, hol vagyok én, mint ember, aki a családjának élt és azt nézte, hogy minnél jobb legyen. Megaláztak, meggyaláztak .

Mindenkinek jó legyen a feleségemnek is , mint nőnek agyermekeknek is . Érzelmileg, anyagilag. Hibás vagyok én is, de.