Hogyan legyek erős, ha nem vagyok képes magamat túltenni mindezen?

Elhagytak, átvertek és még ki is használtak. Ennek ellenére imádom a párom, aki csak játszik velem. De valahogyan ezt nem tudom tudatosítani magamban, akárhogyan is szeretném. 3 hete történt, bele vagyok betegedve, bolondulva. Keresem, hol jobb hol rosszabb. Állítólag szerelmes lett és most boldog. Ezt nem hiszem el. Elfutott a gondok elől, keresett mást. Tudom, hogy milyen ember, de akkor is csak ő kell és hiába beszélem meg x emberrel, magammal, akkor sem tudom ezt tudatosítani. Ő volt az első, a nagy, akiért mindent megtettem, talán túl sokat is. Van egy 2 éves kicsink is, miatta sűrűn kell találkoznunk. Most költöznöm kellene a közös albérletünkből, de egyszerűen nem vagyok rá képes. Reménykedem, hogy visszatér. Félek elmenni. Édesanyámhoz tudnánk menni a szomszédba, de semmim nincs. Se jövedelmem, semmim. Ráadásul anyumnak sem. Egész nap otthon vagyok, nem tudom magamat lefoglalni semmivel. A gyerekkel elvagyok, de ő is érzi, hogy nekem mennyire rossz. Már lassan 10 kg-t fogytam, nem tudok enni, nem tudok aludni. Bármihez kezdek, csak ő jár a fejemben, már már rögeszmésen, ami ijesztő. Se munka, se munkalehetőség. Egyetemre is járok, de ha így folytatom nem lesz meg még az első évem sem, mert egyszerűen nem vagyok képes megírni egy dolgozatot. A barátaim messze vannak, 1-2 rengeteget segít, de nem lehet mellettem mindig valaki. El nem járok sehova, mert nincs is hova, illetve ha elmegyek is mindig az jár a fejemben, hogy majd biztosan most fog jönni. Néha már úgy érzem, el tudom fogadni, de akkor vagy megjelenik, vagy felhív. És akkor megint remélek, megint kitartok és megint szenvedek :'(