Bele lehet halni valakinek a hiányába?

Nem tudom. Talán nem a hiánya bánt valójában, hanem amit írtál. Mármint hogy ő vidáman éli az életét, túllépi. Ez nem hiányérzet, hanem a tudat, hogy alulmaradtál, hogy kevesebbnek érzed emiatt magad.

Talán egy pszichológuss segít. mozdulj ki, keress új elfoglaltságokat, új ismerősöket, nagy a világ. szurkolok neked, nem könnyű ez.

Nagyon hasonló helyzetben voltam én is.

Szerintem az, hogy mennyire kerülsz a padlóra az a szakítástól függ. Amennyiben békében elváltok, akkor könnyebb lelkileg túltenni magad. Viszont ha akkora pofont kaptál, hogy még felfogni is képtelen vagy, akkor sok idő kell hozzá. Meg kell emészteni a sok miért kérdést, az igazságtalanságot, a kihasználtság érzését, a reméntelenség stb érzését. És a leges-legrosszabb, amikor tudatosul benned, hogy tényleg vége az egésznek és így már nincs is értelme tovább élned. Na itt szoktak az emberek öngyilkosok lenni.

Viszont hidd el nekem, nagyon-nagyon lassan, de jobb lesz.

Én mindent megtettem, hogy túltegyem magam egy exemen, mégsem sikerült (kibeszéltem, kisírtam, kitomboltam, kibuliztam, kisportoltam magam stb, volt új pasi, új barátok, űj lakás, új környezet, új háziállat, új munka stb). De a legjobban az idő segített....valahogy egy idő után a fájdalom és az a sok szenvedés átváltozik egyszerűen emlékké és már távoli történelemnek éred meg a dolgokat. De ehhez az kell, hogy minél több élménnyel tömd tele magad, hogy a régieket 'kilökdössék' a fejedből.

Hidd el, nagyon lassan, de el fog múlni.

Sok szerencsét és találd meg a boldogságod!