Egy gyerek édesapjának lenni nem jog, hanem ajándék! Mi a véleményetek erről?

Egyszer, egy okos ember megfogalmazta, hogy: "Apának lenni egy önfeledt pillanat, anyának lenni terhes végtelenség..."

Ez így van. Akár apának, akár anyának vannak, jogai, kötelezettségei, de mindenekelőtt FELELŐSSÉGE van, amit viszont váláskor mindenki elfelejt emlegetni, és jóformán csak azt hallani, hogy "apának joga van a láthatáshoz", "apának kötelessége a gyermektartást megfizetni, anyának kötelessége a gyermeket láthatásra kiadni".

Pedig hát gyakorlatilag ami fontos lenne: felelősségteljes szülőként úgy viselkedni!

Aztán ha ezzel megvagyunk, akkor már jöhet a téma, hogy az élet ajándéka a gyermek. Mert ajándék: annak aki élni tud a lehetőséggel, hogy szülő lehet.

Anyának lenni sem jog, hanem ajándék.

Kicsit egyoldalú a kérdésed, mert általában az anyák azok akik szeretnek visszaélni azzal, h ők az anyák. Pl, h minél jobban lehúzzák az apát vagy olyanól is hallani, h apuka ellen neveli a gyereket, vagy oda sem dja neki. Egyik fél sem különb nehogy azt hidd. De nem szeretem ha valaki állandóan az apákat szídja, az anyát meg isteníti. Egy kultúrált válás 2emberen múlik. Ketten kellenek hozzá, együtt. Egy rossz válást és az utána lévő rossz viszonyt nem lehet csak az apára fogni!!!!

Ja és nő vagyok, mert biztos megint megkapom azt, h férfi és azért gondolkodom így!

A lányom 16 hónapos. Az apjának jogosult a láthatásra, és ajándék lenne a számomra, ha ezt a jogot be is tartaná, mert az 1 éves születésnapján látta legutóbb. Azóta többször is igérte, hogy indul, de valahogy sosem ért ide, pedig még nem is lakunk egymástólmessze.

Most hogy mondjam majd meg a kislányomnak, hogy apádnak engedtem, hogy bármikor jöjjön, de esze ágában sem volt!

Vagyis nem kiváncsi a lányára, pedig mindketten, közösen, akartuk.