Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párom (apa) megnyerte a gyermekelhelyezést. Mit tegyek?
Röviden én 27 éves vagyok, párom 38 éves. 2 hete született meg a jogerős ítélet, hogy páromnál helyezik el a gyermekeit. 3 éve csináltuk együtt végig az egész cirkuszt, válópert. Mindenben mellette álltam, támogattam mindenben. Gyermekeit nagyon megszerettem, ők is engem.
Normális érzés az ha most félek? Új időszámítás kezdődik az életünkben, vajon milyen lesz?
Először is. A közös gyerekünknek lesz testvére. Lehet, hogy neked furcsán hangzik de párom 2 gyermeke igenis a tesvérei lesznek majd a születendő gyermeknek. Így szeretnénk nevelni őket, hogy ők testvérek, és szeressék mindig egymást, mert idővel majd csak egymásra számíthatnak.
Másodszor pedig, lehet, hogy régimódinak tűnök, de párommal együtt elfogadtam azt is, hogy neki van már múltja.
Ezek szerint akinek már van gyereke annak már nem jár a boldogság? Az már ne gondolkodjon új kapcsolatban, esetleg új gyermekben?
válasza:Szia!
Én a tapasztalatomat szeretném megosztani veled.
25 éves nő vagyok a párom 36 éves férfi.
Van két gyermeke 15 éves fiú és 8 éves lány.
Az anya lemondott a gyerekekről és hozzánk kerültek.
Én is féltem, hogy mi lesz. Féltettem a kapcsolatunk intimitását és minőségét is.
Őszintén szólva nagyon nehéz volt!!! És most is sokszor nehéz.
Sok-sok türelemre és toleranciára lesz szükséged.
Amikor összeköltöztünk legalább fél év volt mire összerázódtunk így négyen. Igaz mondjuk hogy mi előtte a párommal csak 1,5 hónapot éltünk együtt így az én életemből szinte teljesen kimaradt az hogy kettesben éldegélünk és ki turbékoljuk magunkat.
Szóval. A párommal eleinte sok feszültség volt pedig a gyerekek engem is hamar elfogadtak és megszerettek. De a párom sokszor a fejemhez vágta, hogy ne szóljak bele nem az én gyerekeim. Pedig én indítom őket minden reggel suliba én csinálom a tízórait, én küszködök mikor nem akartak felkelni, én segítek nekik a leckében stb...
A párkapcsolatunkból sok intimitás tűnt el mert a gyerekek ott vannak. A kisebbik gyerek sokáig közénk bújt ha megöleltük egymást, mert féltékeny volt. Megértettem és a háttérbe húzódtam, de akkor is fájt. Belépet az életünkbe a monotonitás. Nincs az hogy oda mész ahova akarsz, azt csinálsz amit akarsz mert a gyereknek másnap suli. Időben vacsizni kell elküldeni őket fürdeni és figyelni hogy időben lefeküdjenek. Ez is teljesen rám hárult.
Szeretkezni csak este csendben halkan a hálószobába hogy a gyerekek ne hallják. Nincs spontán légyott a konyhába vagy a mosógép tetején.
Nyáron hiába van 40 fok én nem mászkálhatok pólóba és bugyiba a lakásba ugyanis egy tini fiúval élek együtt aki nem a sajátom. Hitegetheted magad azzal hogy majd úgy neveled őket, mintha sajátok lennének. Nem fog menni! Én imádom a gyerekeket, és mégsem megy. Ezt a keresztfiamon vettem észre, aki sokkal közelebb áll hozzám mint a párom gyermekei.
Nálunk annyiban rossz, hogy az anya folyamatosan uszítja őket ellenünk így mikor kéthetente hazajönnek a láthatásról megint csak feszült a légkör.
DE!!!!!
Sok szép dolog is van amit a gyerekek "adni" tudnak. Mikor megölelnek és azt mondják "szeretlek" olyankor minden negatívumot elfelejtek. Minden este be kell takarnom a kislányt és ahogy mosolyog... :)
Ha fázik akkor oldalt be szoktam tűrni a takarót az oldalához hogy ne fázzon, úgy hívjuk kukac... :) És akkor mindig mondja, hogy reggel ha felkel pillangó lesz... :)
Amikor örülnek mert kapnak valamit az a meglepődés és boldogság leírhatatlan.
Nem megijeszteni akartalak. Remélem nálatok nem fog ilyen sok idő kelleni hogy berázódjatok.
Sok türelmet és szeretetet kívánok nektek a további együttélésben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!