Adjam be a gyermekelhelyezéssel kapcsolatban a keresetet, vagy tűrjek, mert az élettársammal mindennaposak a veszekedések, és kiszámíthatatlan a viselkedése?

Az a gondom, hogy párommal mi állandóan, szinte mindennap veszekszünk. Kiabál velem mindenféle apróság miatt, belém köt ahol lehet, sokszor sírok, pedig nem kéne főleg nem a gyerekek előtt, és most már úgy érzem, hogy a nagyobbik fiamat (5 éves) próbálja különböző cselekkel ellenem hangolni. Azt mondja nekem a nagyobbik, amit az élettársamtól hall. A nagyfiam nem az ő édes gyermeke előző házasságomból született, és sajnos ebből is rengeteg vitám van az élettársammal. Sokszor bántja (szavakkal) a fiamat, amit persze ő nem ért, hiszen még kicsi, és ez nekem nagyon fáj. Például a két gyerek nem fürödhet együtt, mert a nagyobbik fiam nem tőle van, nem jöhet oda az ágyunkba ez miatt, vagy ha oda jön mégis cseréljem le az élettársam egyneműjét. A két testvér szeretik egymást, de úgy érzem, hogy ő szakadékot akar közéjük állítani, és ez nekem nagyon fáj. És nem szoktam hagyni, ezért is rengeteget veszekszünk. A másik amiért vitázunk, hogy butának, ostobának, dagadtnak (85kilo vagyok és nem alacsony, most egyéves a kisfiam) tart, szégyell társaságba vinni, mert leégetem, persze ez nem igaz, mert tudok viselkedni, de neki valahogy ciki vagyok. Egyre jobban egy senkinek érzem magam, de nőnek már abszolút nem. Teljesen elhidegültünk egymástól, nem tudok vele semmit megbeszélni, mert kiabál velem, félve kérek tőle alapvető dolgokat, pl. a lakással, vagy a számlákkal kapcsolatban, minden az én nyakamba szakadt. Alig van itthon, ha nem dolgozik akkor általában az első az, hogy átmegy az anyjához, hazajön veszekedés, aztán elviharzik és újból vagy az anyjához megy vagy valamelyik haverjához. Én meg ott maradok egyedül a lakásban a gyerekekkel és a problémáimmal. Pár terápiára sem hajlandó velem elmenni, mert azt mondja nincs értelme, velem nem lehet együtt élni, pedig én vagyok az aki többet engedek, és sok mindent megteszek neki. Nem tudom mitévő legyek, már nagyon elvagyok keseredve, mondtam neki párszor, hogy a gyerek és a lakás miatt beadom a keresetet, bírósághoz fogok fordulni, mert nem akar elmenni (mert arra jó vagyok, hogy főzzek, mossak, takarítsak rá, de szeretetet és odafigyelést nem kapok), de kiröhög. És félek, hogy utána, ha beadom a keresetet még rosszabb lesz a helyzet. Egy válást átéltem, sajnos az is nagyon borzasztó volt, most már egy másikat nem tudom, hogy viselnék el lelkileg, nagyon nehéz a gyerekek miatt is. Szerintem nem szeret, boldogtalan velem, ezt már mondta nekem párszor, de mégsem akar elmenni. Kiszámíthatatlan a viselkedése. Egyszer őrjöng, másszor meg mintha nem történt volna semmi. Félek tőle. Adjam be a keresetet vagy van valami más esély a kapcsolatunk helyre hozására? Aki tudna nekem valamilyen ötletet adni vagy segítséget, azt szívesen fogadom!