Vajon a válás megoldja a felek kozti problémát, vagy csak menekulest jelent a megoldasok helyett?

Van egy pont, ahol már megoldás. Anyámék 23 éven keresztül nem értettek szót, semmit sem tudtam megbeszélni, mert apám érvek helyett ugyan azt elmondja ötször, és anyám érveire mindig az volt a reakciója, hogy "nem, nem így van".

Ha nem lehet megbeszélni, akkor miért vergődjenek egymás mellett?

A kapcsolat megromolhat.

Sok esetben elő is fordul. DE!

Ha mindkét fél változatni akar, újra jó kapcsolatot, akkor a dolog menthető. De ha az egyik fél erőlködik, próbálkozik, a másik fél pedig nem, abba egy idő után a próbálkozó belefárad.

Ilyenkor jobb inkább elválni, szépen, békében, mintsem keseregni, vitázni, meggyűlölni a másikat!

Sok esetben, a személyt aki elvált az élet helyre tesz. Vannak ismerőseim akik el váltak. Azt hitték, majd jön a leg jobb szőke herceg, most meg ott tart jó már bár melyik, csak jöjjön.

Azt mondom, ha az ember be látja hibályát, és mindketten ,akkor igen. Amugy ha nem látja be akkor az élet meg mutatja neki, de akkor már késő.

Gondolom , nme az a probléma, hogy milyen legyen a szoba szine. Én például afeleségemre hagytam, vég eredmény nekem is tettszett. Az a kérdés. hogy hiszele a másikban, stb. Nekem a válás nem odaná meg a problémám. Nem lenne jobb, csak rosszabb. A problémák elől nem menekülhetünk el. Ha bennünk van a baj, az élet mutatja meg, ha amásikban. Ha be látja, hogy hibázott, akkor rendben, ha nem majd az élet meg mutatja neki. Azért van szánk, hogy meg beszéljük. Én , nagyon örülök neki , ha meg mondják a hibám. Az a társam aki meg mondja, ellenségem aki mindenben egyet ért velem. Ezért mondják, hogy leg jobb barátod az ellenséged, mert az meg mutatja leg apróbb hibáid is.

Vagy menekülünk az élet elől? Soká élünk , menekülhetünk egész életünkben.

Attól függ.

Ha mind a két ember látja, hogy probléma van, akarják együtt folytatni a kapcsolatukat és hajlandóak is a változtatásra, akkor nem kell elválni.

De amikor az egyik fél szenved, akkor jobb a válás.

Nálunk amióta elköltözött a férjem, azóta nyugalom van. Pedig nem ivott, nem volt agresszív, csak olyan belesz.rom fajta, aki még a taknyos zsepijét is a kanapén hagyta.

Én tartottam el a családot, mert keveset keresett. Ez eddig nem baj, nem zavar. De semmit nem csinált, én vgeztem a háztartási munkák 99 %-át, a felújítási munkálatok (ami szerintem férfimunka lenne) 100%-át, én tanítottam, nevelgettem a gyerekeket, ő csak maga mellé vette őket, ha számítógépezett és így együtt irthatták az ellenséget. gyakorlatilag enni, aludni és számítógépezni járt haza.

Ha beszéltem vele, egy napig igyekezett, másnap már megint semmi. Amióta nem lakik velünk rend van, nyugalom, én sem vagyok feszült a gyerekekkel, mert amikor hazamegyek, nem irritál az, hogy az egész napos munka után minden rám marad 100%-ig, miközben ő csak a főtt kajáért nyafog a gép mögül.