Érdemes tovább csinálni? Csak én látom borúsnak a helyzetemet? Aki volt hasonló cipőben, segítsen!

Férjemmel 4 éve vagyunk együtt,2 éve házasodtunk. Van egy 1 éves gyermekünk, akit imádunk. Férjemmel már kb 1 éve nem érzem azt, amit régen, nem is kívánom, ritkán is vagyunk együtt, anyagiak miatt állandóak a viták, hetente többször is iszik, néha csak 1-2 sört, hétévégén, ha vhová hivatalosak vagyunk, akkor sör, bor, pálinka. És igy még jobban undorodom tőle, mert valószínű, régebben ez belémépült, hogy piásan inkább semmit. Meg elég bunkó is tud lenni ilyenkor. Ok nélkül üvöltözik, fejemhez vagdos dolgokat (képletesen) Viszont elválni félek. Szeretnék még 1 gyereket, félek feladni mindent, egyedül maradni a gyerekkel, meg úgy a világban :( A szüleim, barátaim támogatnak, ha kell, de mégsem tudom, hol a határ. Sajnálom is "kirakni" a lakásból, mint embert. A másik baj, hogy másnap, nem győz bocsánatot kérni, meg igérget fűt-fát, hogy nem lesz több ilyen, nem fog inni, aztán legközelebbi alkalommal ugyanez. Meg ha bocsánatot is kér, bennem felgyűlemlik sok minden addig, amin nem tudok túllépni. Van értelme? Azért írtam, hogy "tapasztaltak "írjanak, hogy akik túlvannak ilyeneken most hogyan élnek esetleg.