Megváltozhat a férjem vagy csak egymás idejét raboljuk?

Sziasztok!Kérem, hogy aki hasonló problémával küzd, vagy véleménye van a dologról, írjon, mert nagyon tanácstalan vagyok! Konkrétan: a férjemmel - főleg a baba születése óta (1 éve) - megromlott a kapcsolatunk. Ő többször kiborult semmiségeken, mint aki komolyan mondom, ideggyenge..., nem tudja kezelni a stresszt. A családomat nagyon csúnyán szídja, pedig nincs gond velük (volt, hogy a nagynénémet, aki mellesleg felnevelt testvéremmel együtt - ki is tiltotta tőlünk...az anyósom hatására), sokszor odáig fajul a veszekedésünk, hogy rám is minden félét mond: hazudozok össze-vissza (mintha csak az anyját hallanám...), senki vagyok, miattam megy ő tönkre, parasztlány voltam, amikor megismert, most viszont milyen jó dolgom van stb... Gondolom, már ebből is kitűnt, hogy az anyósomnak - aki egy önző, önimádó, hazudozó, képmutató asszony (bocs, de tényleg ez van)- nagyon nagy befolyása van a férjemre sajnos, aki mivel vele nevelkedett, hát hasonlít anyukára... Rengeteg mindent tudnék mesélni... Régen nem ilyen volt a férjem. A házasságkötés előtt és utána is voltak nagy balhék, de mindig megbocsátottam, hogy ok nélkül velem is úgy beszélt. Hiába mondja, nem érzem azt, hogy szeret. Talán én is csak egy pipa vagyok az életében, a gyerek is, mert hát nagyon kellett már az unoka. Egyre kevésbbé érzem azt, hogy szeretném, a szex sem jó már, és mint embernek az elveit nem tudom elfogadni! Nem érzem azt, hogy a társam lenne, már nagyon régóta nem tudok vele egy jót beszélgetni, mert mentálisan és lelkileg sem elég nekem, amit ő tud adni. Szerintetek ez változhat? A legutóbbi balhénknál (amit elismert, hogy szintén ő okozott) már a válásról beszéltünk, most már viszont nem akar válni. Ez pár hete volt, azóta én szenvedek, mert nem tudom, hogy mi lenne a legjobb a gyereknek és nekünk is, sajnálom őt is, legjobban a gyereket! Előre is köszönöm a válaszokat, nagy szükségem lenne a tanácsokra!