Szerelmi viszony után működhet egy házasság?

43/nő vagyok.

A 17.35.-ösnek :köszönöm ezt a bölcs választ,én nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni!Nekem is erőt adott.

Amúgy megfogadtam, hogy hasonló kérdéshez nem szólok hozzá,a sok beszólogatós miatt.Bírom, hogy tapasztalat nélkül osztják itt az észt sokan.

Az élet,és az érzelmeink produkálnak néha cifra,és váratlan dolgokat,ezért azt mondom,nem minden fehér-és fekete...

Minden eset,házasság más-és más..

A bizonytalansággal, bizalmatlansággal szét lehet verni egy kapcsolatot.. ez számít. Nem tudja megmondani más, hogy ti ketten hogyan tudjátok egymás között ezt a problémát megoldani.

Az is kérdéses, miért kezdett bele a férjed egy másik kapcsolatba. Nem bírta esetleg a terhességgel járó változásokat stb..

Mi a fontosabb? A te sértődöttséged,vagy a gyereked érdeke?

Neki teljes családban kellene felnőnie!

A mai nők azonnal válnak,mert csak saját magukkal törődnek!

Nem látják be,hogy bennük is van hiba! Egyedül jobb lenne? Vagy azt hiszed,hogy a következő férfi tökéletes lesz? Talán azt is meg kellene beszélned a férjeddel,hogy miért keresett magának valaki mást? Törődtél az ő problémáival is,nem csak a gyerekkel? Esténként beszélgettetek egymással, a gyereken kívül másról is? Amikor hazajött,akkor egy csinos feleség fogadta? Vagy egy nyúzott,ideges,fáradt nő?

Nem kell a nap 24 óráját a gyerekre áldozni,még ha ma ez is a divat. Törődni kell a férjjel és a házasságoddal is!

Ha ezeket tisztázzátok,amiben te hibáztál,azt helyrehozod,akkor könnyebb lesz túllépni a történteken.

A gyerek érdekében ez a legfontosabb.

Egy sokat tapasztalt,3 gyerekes asszony.

Én is így jártam... S fáj, de nem is a megcsalás, hanem, hogy mást szeretett...

Úgy vagyok, hogy nem érdekelne, ha csak lefeküdt volna vele, az sokkal de sokkal jobban fáj, hogy szerette...

Mi próbálkozunk, s állítja, hogy szeret(az a baj, hogy csak mondja... lehet így is van...)

Tudom, hogy most nem csal meg. De nagyon fáj az, hogy ott volt neki az a másik... S fontosabb volt neki ő mint én...

Nem tudom én se mi lesz ebből...

Minden jót, s légy erős, bárhogy is végződik! A gyermekedért! Én is csak érte tartom magam...

Működhet, ha mindketten akarjátok és még szeretitek egymást!

Ha alapból kicsit is bizonytalan vagy, szerintem nem célszerű a válaszokat olvasgatni, legtöbbször olyanok fújolnak, hogy hú, nincs tartásod, akik még életükben nem éltek át ilyet; vagy a másik véglet, a megkeseredettek, akiknek nem sikerült.

Minden ember és minden házasság és minden viszony más! Te csak a tiédben higgy és bízz! Egy házasságot (főleg kisbabával) nem lehet csak úgy eldobni, minden ember hibázhat egy baromi nagyot, a te férjed is megtette. De ha téged választott, nyilván megbánta a hibázását.

Próbáld meg mindenképp, és ha nem megy, legalább ott lesz a biztos tudat, hogy legalább megadtad az esélyt az újrakezdésnek.

Tudom, milyen borzasztó érzés lehet ilyesmit olyankor átélni, amikor ott a pici baba, eleve el vagy szigetelve a külvilágtól, helyt kell állnod anyaként egy új szerepben. De pont a baba miatt, ez egy szép lehetőség mindkettőtöknek a megújulásra, ő erőt adhat nap mint nap a kis lényével, hogy őérte érdemes próbálkozni és sokszor óriási kompromisszumokat kötni.

Hogy újra bízni tudj, nagyon sok idő lesz. Esetleg menj el pszichológushoz, menjetek el párterápiára, nagyon sokat segíthet!

Sok szerencsét, én szorítok!

Mond meg neki hogy kedzejetek teljesen tiszta lapról, de ez az utolsó mert csak egyszer bocsátottál meg ilyen ügyben.

A másik hogy legyetek teljesen nyíltak egymáshoz és őszinték hogy megtudjátok beszélni egymással a problémáitokat és utána változztatni is tudjatok rajta.

Tudom ez most furcsán fog hangzani de egy kapcsolatban beszélgetni kell egymással néha, és akkor megtudhatjuk mire vágyik a másik.És nem fog félre menni.