Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Apukák hogyan tudnak méltányosan elválni?
Egy szituáció, amiben fölmerül a fenti kérdés - konkrétan az enyém, de azt hiszem nem egyedi:
Évek óta tönkrement házasságban élek (feleségem megcsalt), mára kommunikációképtelenség, egymás puszta jelenléte is feszt generál. A gyerekek 9, 12 éves fiúk. Egyetlen vagyonunk egy nagy, ezért elég nehezen eladható kb. 10-12 millió ft értékű, tehermentes panellakás, semmi pénzbeni megtakarítás nincs.
Azért nem váltam el már évekkel ezelőtt, mert 1) szeretem a gyerekeimet és látni akarom őket felnőni 2) nem látok lehetőséget, hogy anyagilag méltányosan kerüljek ki egy válásból. Nem akarok a saját lakásomból a saját gyerekeim mellől egy garzon albérletbe menni, vasárnapi apukának. Mivel egyikünk sem tudja kifizetni a másikat, a feleségem engem főleg nem, és mind a ketten ragaszkodnánk a gyerekekhez és a lakáshoz nem látok sok esélyt egy kulturált, kölcsönösen nagyvonalú megegyezéses válásra.
Ezt az állapotot azért érzem folytathatatlannak, mert idegileg, egészségileg tönkremegyek bele (nem akarom apukám példáját követni, ahogy fokozatosan belerokkant és tönkrement egy 40 éven át tűrt rossz házasságba) A másik oka, hogy a gyerekek is sérülnek tőle, annak ellenére hogy próbáljuk egy minimál szinten a látszatot tartani. (pl. üvöltözés tányércsapkodás nincs) A gyerekek ahogy nőnek nyilvánvaló lesz nekik is, hogy csak miattuk vagyunk együtt, és nem látnak működő családot maguk körül. Eljutottunk abba a stádiumba, hogy a gyerekek felé egyikünk sem hajlandó szigorú lenni, a hálátlan szülői feladatokat igyekezzük a másikra passzolni, a hálásakat megtartani magunknak.
A feleségem egyelőre azt a stratégiát követi, hogy a külvilág felé letagad mindent, játssza a jóhiszemű, ártatlan anyukát. (Anyja is ezt csinálta) Közben csendben pokollá teszi az életemet, finoman, apránként ellenem próbálja hangolni a gyerekeket, hogy a végén majd eljátszassa velem a galád elhagyó férjet.
A harmadik ok, hogy ilyen paraméterekkel (hogy sem elválva, sem szétköltözve nem vagyok) lehetetlen új párt találni, márpedig életem végig biztos nem bírom ki ebben a házasságban.
Két lehetséges kimenetelt látok.
- Az ideális megoldás az lenne, hogy kifizetném a feleségemet egy 5-6 millás hitelből, és megtartanám a gyerekeket. A 6 millával ő el tudna indulni, én kész vagyok lemondani a tartásdíjról, ami az ő kevés fizetése után járna. Ezzel mindenki jól járna, a gyerekek is, és mind a ketten újrakezdhetnénk. Ilyenben hajlandó vagyok nagyvonalúnak lenni, abban hogy elmenjek a lakásból, abban nem. Csakhogy, ő ebbe önszántából soha nem menne bele mert ragaszkodik a gyerekekhez.
- Ha a feleségem kapja a gyerekeket, elveszik tőlem a lakást is, meg a fele fizetésem, és az életben nem állok talpra többé. (borítékolható, hogy a feleségem soha nem fizetné ki ténylegesen a lakás fele árát amivel elindulhatnék új életet kezdeni, arra hivatkozva hogy neki nincs pénze) Én a teljes fizetésemből talán be tudnák vállalni egy hitelt a mostani (nagy) lakásra mint fedezetre, ő soha.
Amíg válóperben jogszerűen ki lehet semmizni a vagyonmegosztás kapcsán az egyik felet (tipikusan a férjet) nem látom, mitől lenne érdekelt a feleségem egy méltányos megegyezésben?
A magyar jog olyan ugye, hogy bármi ítéletet meg az ellenkezőjét is le lehet vezetni a jogszabályokból, attól függően melyik fél szimpatikusabb-antipatikusabb a bírónak.
Tudom, hogy a legjobb lenne a közös megegyezéses válás, mert peren csak veszíthetek. De hogyan lehet megegyezni ilyen starthelyzetből?
Mit tennétek a helyemben, milyen sorrendben?
A párterápiát kihagynám, az csak pároknál működhet, elhidegülés ellen nem orvosság.
Jogi ötleteket, tippeket várok. Mire érdemes törekedni, mik a lehetőségek?
Lehet pl. úgy elválni, hogy a korábbi közös lakásra mindkét félnek használati joga marad? Kvázi papíron elválunk, de amíg nincs hová mennük ugyanúgy lakunk egy fedél alatt mint eddig?
Lehet pl. elhúzni a válópert a gyerekek 14 éves koráig, hogy akkor ők dönthessenek - mellettem.
Az elmúlt 10 évben jelentősen többet kerestem mint a feleségem (majdnem 2x annyit), tehát a lakáshoz és minden közös vagyonhoz sokkal többel járultam hozzá.
Ezt utólag lehet érvényesíteni valamilyen formában?
Az ingatlannyilvántartásba mind a kettőnk be van jegyezve 50-50% tulajdonosként.
Az olyan típusú válaszoktól kíméljetek meg, hogy milyen fasza nagyvonalú karakán dolog bemenni egy penészes albérletbe a saját lakásomból a saját gyerekeim mellől, hogy új élet, új esély... Nincs idegem, nincs egészségem, nincs erőm az albérlettel járó kiszolgáltatottsághoz. (Az albérletet, tartalékok nélkül, a hajléktalanság előszobájának tekintem erről nem akarok itt vitatkozni.)
válasza:Szerintem a méltányos válás ez lenne:
Elváltok (ennek nincs akadálya), a gyerekeket közösen nevelitek tovább (egyre gyakoribb, fele idő itt, fele ott, de szerintem ő ebbe önként nem fog beleegyezni, a bírót kell meggyőznöd), a vagyon feleződik (ha ki tudod fizetni pl. hitelből, te maradsz, ő vesz egy kisebbet, ha nem tudjátok egymást kifizetni, akkor el kell adni a lakást, pénzt felezni).
A kulturált megoldás a részedről az, hogy ha megindítod a folyamatot, akkor a végéig elköltözöl (albérletbe, ha csak az lehetséges). A folyamat megindításával ugyanis el fog mérgesedni a helyzet, csaknem bizonyosan. Ha te végig emberi tudsz maradni, akkor a gyerekek ezt érzékelni fogják, mert elég nagyok már, esetleg az asszony is előbb-utóbb, de ne számíts arra, hogy tapsikolni fog örömében.
Ha így érzel, ahogy írod, akkor kár volt eddig is fenntartani részedről a látszatot, jobban jártál volna, ha már előbb lépsz, akár anyagilag is jobb lett volna neked. Meg szerintem a gyerekeknek is.
Azért hogy a másik oldalról is lásd a helyzetet, leírom, mi lenne, ha mi akarnánk válni:
Ugyanolyan végzettség (több egyetemi diploma) mindkét oldalon, én mindig egy kicsit többet kerestem, de nem jelentősen, csak épphogy. Férjemnek természetes uton nem lehet gyereke, ezért lombik program, ami a munkahelyen hosszú kiesésekkel jár (hetekig tartó fekvések, ha rögtön nem sikerül, akkor többször, persze csak nekem, neki nem), hormonkezelés, annak hatásaival. Gyerek kihordása, szülés, otthon maradás 3 évig. Nem a férj dolgozik többet, mint ahogy te "látod", hiszen én 24 órában nevelem a gyereket+háztartás, takarítás, ügyintézés az anyáé, hiszen úgyis otthon van... A 24 órás nevelést úgy értem, hogy éjjel én kelek 3 óránként szoptatni, ha felsír, én megyek, hiszen a férjnek aludni kell, hogy másnap ne zombiként dolgozzon. Ha beteg a gyerek, én nem alszom napokig, mert neki aludni kell, hogy másnap ne zombiként ...
3 év után újabb gyereket szeretnénk, újabb lombik, terhesség (iker! egyszer minden férfinak ki kellene próbálnia!), mellette munka a terhesség végéig. Ő persze 3 év előnnyel gyorsabban megy a ranglétrán, ahol én voltam előrébb, így bőven leelőzőtt, míg otthon "üdültem", de ez természetes, ugye? Már ő keres többet, pedig nem lettem rosszab munkaerő. Szóval aztán szülés, ikrekkel itthon maradni, egyedül (segítség nélkül) nevelni őket (szoptatás 3 óránként, takarít, mos, ügyintéz, stb.), mert neki pihenten kell dolgozni menni, ugyebár, ezt elismerem. Ha a "nagyobbik" (3 éves) beteg, akkor 2-t szoptatok, közben porszívózok és a hányást takarítom össze... Nem, ne mondd, hogy ő dolgozik többet :-)
Majd 3 év elteltével vissza fogok menni dolgozni. Szerinted ő hol lesz a ranglétrán? Igen, kb. ott. Én meg amott, pedig nem lettem rosszabb munkaerő. Meg hülyébb sem. Csak nőből vagyok. Ha majd a 3 gyerekből valaki beteg lesz, akkor természetesen elvárja, hogy majd én maradjak otthon, hiszen ő nagyon fontos ember, én csak pár szinttel lejjebbi fontos ember vagyok. A főnököm bizonyára ugyanúgy tekint majd rám, mint egy teljes értékű munkaérőre, ha majd az egyik gyerek beteg egy hétig, aztán megfertőzi a másikat, újabb egy hét, majd a harmadikat, és akár 3 hét után újra tudok majd olgozni menni. Persze lehet, hogy te is annyiszor voltál otthon betegállományban a gyerekkel, mint az asszony, azt nem tudhatom... De általában nem jellemző.
Ezek után tegyük fel, hogy majd 5-10 év múlva el akar válni. Ő többet keres, én kevesebbet, pedig előtte ez fordítva volt. Ő szereti a gyerekeket, ezért szeretné, ha vele lennének, én nem tudom kifizetni, hogy a házunkban maradhassunk, ő se engem. Maradjon a házban a gyerekeimmel, én meg menjek onnan? No, ez persze költői kérdés, de remélem, hogy érzékelteti a másik oldal szempontjait is esetleg.
Szóval lehet, hogy a két gyerek szülése, felnevelése, betegségekkor gondozása miatt az asszony nem keres annyit, mint te, de ez nem biztos, hogy az ő hibája. Lehet, hogy fordított esetben többre vitte volna. Most, hogy már nagyok a gyerekek, valószínűleg zokon veszi, hogy válni szeretnél és a gyerekeket vinni. Ezért javaslom, hogy a közös felügyeletet dobd be neki ötletként és ne azt, hogy szeretnéd, ha veled lennének.
Az asszony nem azért ragaszkodik majd a gyerekekhez, mert ki akar veled szúrni, hanem mert ő hordta ki, szülte meg, szoptatta, nevelte és ápolta, amikor arra volt szükség. Ő sokkal több időt volt velük, látta minden rezdülésüket, elsírta velük minden könnyüket. Próbáld őt is megérteni majd, erre kérlek. Ennek figyelembe vételével próbálj méltányosan, emberien elválni. És próbáld nem megalázni. Ha már nem is szereted, a gyermekeid anyja és egyszer szeretted őt...
Sok erőt és sok sikert neked az előtted álló nehéz feladathoz!
válasza:Az utolsó válaszoló mindent elmondott, amit gondolok ebben a témában. Nem hiszem, hogy ez a séma minden házasságra ráhúzható, de ez az általános. Én pl ugyanabban a hónapban diplomáztam, mint a férjem, egy napon kezdtünk dolgozni azonos fizetéssel, de a gyesek és az utána következő óvodás, kisiskolás időszakban olyan szinten lemaradtam minden téren, hogy egy napon nem lehet említeni a jövedelmünket, de még a szakmai fejlődésünket sem. Amikor elváltunk, ezt mondta az exem: "ja kérem, megváltoztak az erőviszonyok."...
Nem mondhatnám, hogy méltányosan váltunk, inkább menekülésszerűen...
válasza: válasza:Kedves utolsó, a válaszoló, akire reagáltál nem volt kiakadva, olvass figyelmesebben kérlek. Egy példahelyzetet vázolt...
A reakciód többi része minősíthetetlen, azt nem kommentálnám, ami az egyebeket illeti, már leírtam- a közös megegyezés reményében, amire törekedni kellene- a gyerekek jövője, érzései miatt (is).
válasza:Kedves 8:42-es,
Az első bekezdés a méltányos válásról addig OK hogy
"a gyerekeket közösen nevelitek tovább (egyre gyakoribb, fele idő itt, fele ott, "de szerintem ő ebbe önként nem fog beleegyezni, a bírót kell meggyőznöd)"
Pont erről szólt a kérdésem: hogy lehet meggyőzni a bírót hogy méltányosan döntsön akkor is, ha a feleség nem ezt akarja? (aduk, tippek, trükkök, presszionálási lehetőségek...) Az apukák hogyan tudnak méltányos megegyezést kikényszeríteni a nejüktől, vagy elérni, hogy a bíró méltányosan döntsön?
"ha megindítod a folyamatot, akkor a végéig elköltözöl (albérletbe, ha csak az lehetséges)." - szerintem ez teljes hülyeség, ahogy írták előttem is: a család elhagyásaként értelmezné a bíróság és a lakásra is keresztet vethetek. (meg a kérdésben is írtam: pont az ilyen válaszoktól kíméljetek meg) Pontosan ezt nem szabad soha, ez már egy -számunkra kedevzőtlen- a lakáshoz, a birtokon belül levéshez orrvérzésig ragaszkodni kell.
"A folyamat megindításával ugyanis el fog mérgesedni a helyzet, csaknem bizonyosan. Ha te végig emberi tudsz maradni, akkor a gyerekek ezt érzékelni fogják, mert elég nagyok már, esetleg az asszony is előbb-utóbb,"
Ez mit befolyásol, nem értem? Az asszony jóindulatától függene a válás kimenetele? Na, pont ez a kérdés, amire választ keresek, hogy lehet elérni hogy NE attól függjön.
Többi: a felhozott példád amiről a válasz 75%a szól, ránk helyből nem igaz és nem is szigorúan ide tartozik.
A feleségem nem azért kap kevesebbet mert szülni volt, hanem azért, mert nem diplomás állásban dolgozik -soha egy napot sem dolgozott a szakmájában és nem a gyerekek miatt-, fix bértábla alapján kapja a fizetését, teljesen függetlenül attól hogy milyen gyakran marad otthon gyerekeket ápolni. (na és a férjek elsöprő többsége a ranglétrán sem lépked előre pár év alatt olyan rengeteget, leginkább semennyit.) Ez a tipikus felállás vsz.
Az érzelmi húrokhoz annyit, lehet neked szomorú, de egy 12-14 éves srác nem emlékszik hogyan pelenkázta az anyja, de arra igen, hogy _most_ esetleg az apjával jobban szeret játszani...
válasza:Szerintem a bíró meggyőzésének legjobb módja, ha elmondod, hogyan érzel a gyermekeid iránt, megpróbálod neki megmutatni, hogy felelősségteljesen fogod tudni nevelni őket (anyagi és érzelmi oldal is). A nejedből akkor tudsz méltányos megegyezést kikényszeríteni szerintem, ha azt teszed, amit javasoltam, azaz elköltözöl, és emberként tekintesz rá továbbra is a válás során. Lássa, hogy nem Te magad, hanem a gyerekek érdeke vezérel téged és mélységesen komolyan gondolod, hogy úgy lesz a gyerekeknek a legjobb, ha közösen nevelitek őket, fele-fele. Én akkor egyeznék ebbe bele, ha nem "kikényszeríteni" akarják belőlem, hanem megbeszélni velem, őszintének tűnve...
Szerintem az a teljes hülyeség, amit a lakás elhagyásról gondolsz, már bocsika. A vagyont felezni fogják, attól függetlenül, hogy te elhagyod-e a kérót. Ha maradsz, abból ordibálás lesz és ez nem a korrekt válás szándékának a jele. Továbbra is tartom az állításomat: ha hitelből ki tudod fizetni asszonyt, neki kell majd végül mennie, ha maradni akar, akkor fizessen. Ha nem tud, mennie kell, vagy azért, mert te költözöl vissza és fizeted ki őt, vagy azért, mert eladjátok és felezitek a pénzt. Ennek semmi köze ahhoz, hogy kiköltözöl-e. Ha maradsz, akkor azzal azt éred el, hogy nem akll albérletet fizetned, helyette a gyerekek kb. egy évig ordibálásban nőnek fel. Ha ezt szeretnéd, hát maradj.
Az asszony jóindulatától nem a válás végeredménye függ, vagyis de igen, ha közös megegyezést szeretnél és nem lutrira (a bíróra) bízni a dolgot. Ha a bíróra bízoda dolgot és őt szeretnéd meggyőzni, nem kell az asszony jóindulata. De ha nem akarod az asszony jóindulatát és egy normális későbbi kapcsolatot vele, akkor ne akarj közös felügyeletet. Ezesetben viszont nincs jó tanácsom, mert nem tudom elképzelni, hogy kizárólag neked ítéljék ellenében a gyerekeket. Ahhoz tényleg azt kell bizonyítanod hogy ő alkalmatlan.
Ha közös felügyeletet szeretnél, azt legegyszerűbb, ha az asszonnyal emgegyezve éred el. Ahhoz pedig kell a jóindulata. És ahhoz is, hogy utána a gyerekek érdekében tudjatok együttműködni.
Igazad van, a példa nem szigorúan ide tartozik, de ezer példát tudok a környezetemből, ahol asszony bár nem diplomás, mégis több pénzt keres, mert jó vállalkozást talált ki, vagy mert később diplomát szerzett és jó területbe nyúlt bele, jókor. Szóval a tény az tény, ha nem rabolt volna el éveket tőle a gyerknevelés, akkor lehet, hogy nem ott tartana az asszony.
A 12 éves gyereket megkérdezik, ha gondolod, úgyhogy ezen ne aggódj, ha úgy gondolod, hogy téged választ.
Asszem lassan engem is meggyőzöl, nem igazán méltányos válást szeretnél, csak azt, hogy neked jó legyen...
Bocs.
A végéért bocs.
Nagyjából ugyanazt látjuk méltányosnak, csak az odavezető utat másképp.
Azért hülyeség elköltözni, mert elmenni könnyű, de erőszakkal visszacuccolni a jussunkba (lecserélt zár flexelés ajtóbontás szomszéd-összecsődülés) már sokkal nehezebben kivitelezhető ha a másik nem akarja, esetleg időközben önkényesen odacuccolt az új párja. Egyszerűbb el sem menni a lakásból, egy lakás ide vagy oda, megérhet némi ordibálást, nem? _Gyakorlatban_ mindig a birtokon belül lévő van előnyösebb helyzetben, lényegtelen hogy a törvény betűjéből mi következne egy ideális világban - nem értem, ez miért nem nyilvánvaló.
Már a kérdésben leírtam, szerintem mi lenne a méltányos válás: "Az ideális megoldás az lenne, hogy kifizetném a feleségemet egy 5-6 millás hitelből, és megtartanám a gyerekeket. A 6 millával ő el tudna indulni, én kész vagyok lemondani a tartásdíjról, ami az ő kevés fizetése után járna. Ezzel mindenki jól járna, a gyerekek is, és mind a ketten újrakezdhetnénk. Ilyenben hajlandó vagyok nagyvonalúnak lenni, abban hogy elmenjek a lakásból, abban nem." Kiegészítve azzal, hogy természetesen én is közös gyerekfelügyeletben gondolkodnék, a lehetőségekhez mérten az idő 50%-50%-ában hol itt hol ott a gyerekek. (amennyire tudom, a közös felügyelet is elsülhet rosszul, ha később megromlik a viszony és nincs bírói döntéssel szabályozva, hol, mennyit... Így van?)
Szóval, ez amit leírtam, mitől nem méltányos?
válasza:Azért nem méltányos, mert továbbra is azt írod, megtartanád a gyerekeket. Meg a lakást. És te akarsz válni. És te vagy a jó fej, miért nem látjuk ezt?
"Asszem, inkább maradnék, ne legyen neked könnyebb, mégiscsak te akarsz válni, menj te, ha annyira akarsz... Ha maradsz, megkeserítem az életedet és úgy intézem, hogy a gyerekek lássák, milyen önző, szemét állat vagy. És akkor majd ők is engem választanak, a kisebbről a bíró dönt, nincs oka, hogy ne nekem ítélje és a nagyobbikat is nekem fogja akkor ítélni, mivel nem választják szét a gyerekeket gyakorlatilag soha bírói döntéssel. Neked meg nem marad semmid, max. egy fél lakás ára évek múlva, mire kikényszeríted belőlem, hogy eladjuk és elfelezzük a pénzt. És fizethetsz gyerektartást."
No, így gondolkozik egy átlagos nő. És ha így fog gondolkozni, akkor ez fog történni!
Ezért kell neked az asszony jóindulata. És azt csak akkor nyered el (mivel éppen el akarsz tőle válni), ha azt sugallod, hogy te a gyerekek érdekeit tartod legfontosabbnak és csak azért javasolsz dolgokat, hogy nekik jó legyen.
Ha csöpp esze van akkor tudja, hogyan működnek Mo-on a dolgok és ha nem egyezik bele semmibe, amit javasolsz, akkor borítékolom a végeredményt:
Gyerekeket ő neveli, kéthetente egy hétvége láthatást kapsz, a lakásban ő marad, esetleg te is maradhatsz, ha akarsz, aztán évekig fogtok rajta marakodni, persze a gyerekek előtt, amitől ők nagyon fognak szenvedni. Érdekes lesz úgy párt keresned is, hogy együtt laksz az exeddel... Majd bedörömböl az ajtón a legjobb résznél :-), csak hogy jól érezd magad. Ja, és fizetsz havonta.
Szóval ezt nem érted meg, hogy az asszony jóindulata nélkül vesztett ügyed van, tippeket tudunk adni, hogy nyerd el a jóindulatát, de ha nem akarod, akkor nyekkk.
Akkor marad a bíró meggyőzése és az igazságszolgáltatás lassú malma...
Ha közös felügyeletre rá tudod beszélni az asszonyt, akkor a bíró azt fogja szentesíteni, amiben megállapodtok, azaz tisztázzátok le a részleteket (szünidő fele itt, fele ott, ünnepek fele itt, fele ott, hetente, vagy kéthetente mennek át a gyerekek egyik lakásból a másikba) írásban. És akkor az lesz a jogerős, mindkét félre kötelező. Ekkor nem kell puszi-pajtásoknak lennetek.
Ha az asszony ebbe nem megy bele, nehéz dolgod lesz a bírótól minél több láthatást kicsikarni, így törekedj kompromisszumra, esetleg vesd fel neki azt a lehetőséget, hogy jó, akkor majd kéred a bírót, hogy pszichológussal együtt a gyerektől kérdezzék meg, kivel akar lenni. Ha tényleg veled jobban szeretnek lenni, ezzel késztetheted a megegyezésre.
Az én környezetemben egyébként nem látom, amit állítasz: hogy a birtokon belüli a nyerő. A fele a tiéd, a bíró amint dönt az anyagiakról, abban a pillanatban ki kell fizessen téged, vagy bármikor visszaköltözhetsz, akár rendőrt hívsz, ha zárat cserélt… Ugyanakkora jogaid vannak, mint neki. Tiéd a tulajdonjog fele, bejelentett lakcímed van, amit nem tud töröltetni, így a rendőr felfeszíti a zárat, ha kéred. És ha kiköltöztél, de nem fizet ki, akkor újabb perrel kikényszeríthető a lakás eladása. Környezetemben az asszonyt arra kötelezték, hogy adjon el mindent (autó, stb), mert csak így tudta kifizetni a férjet, de maradni akart a lakásban. Igaz, hogy ez évekbe tellik. De addig jogod van bármikor bemenni a lakásba és ez a tény az asszonynak se jó ám!
Ha gondolod, maradj a lakásban, én a gyerekek érdekében továbbra sem javaslom. Nehezen tudom elképzelni, hogy nem fogtok előttük ordibálni. Ezzel pedig komoly lelki problémát okoztok nekik. Szerintem nem ér meg ennyit egy lakás, de ezt neked kell tudnod.
Ha maradsz, akkor próbáld meggyőzni az asszonyt, hogy a válás végeztéig közösen (!) béreltek neki egy lakást, oda költözzön át, vagy mielőbb vegyél fel kölcsönt, és a pénzből próbálja megoldani véglegesen a lakhatását. Így esetleg rá tudod venni, hogy kiköltözzön, a gyerekek érdekében. Ekkor meg kell őt győzni arról, hogy ő úgysem tud téged kifizetni, tehát előbb-utóbb úgyis te költözöl vissza, vagy el kell adnia a lakást, amint az anyagiakról dönt a bíró. Tehát mindenképp csak ideiglenesen maradhatna. Akkor neki is jobb, ha mielőbb végleges otthonra lel. A gyerekeknek meg jobb, ha legalább az egyik helyen a megszokott világ marad, tehát nem az a legjobb a gyerekeknek ha eladjátok a lakást és mindenki új helyre költözik. Talán egy ilyen érvvel kiköltöznék én is a lakásomból, de nehéz dolgod lesz!
válasza:Ha nálad marad a két fiú,akkor tudsz rájuk főzni,mosni,takarítani,bevásárolni,cipelni őket ide-oda?Mert az ,hogy milyen jól eljátszatok,azt felejsd el egyedülálló szülőként!Majd örűlhetsz,ha az utolsó gatyát elrakva éjfélkor bezuhanhatsz az ágyba!
Ezzel a mentalitással amenyit láttunk belőled,max a tamagocsit ajánlanám játszadozásra,az cserélhető.(A koruk alapján ráadásul nemsokára még + két fő,két barátnő,akikre majd költeni,meg ugyanúgy dolgozni kell utánnuk)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!