Apukák hogyan tudnak méltányosan elválni?

Egy szituáció, amiben fölmerül a fenti kérdés - konkrétan az enyém, de azt hiszem nem egyedi:

Évek óta tönkrement házasságban élek (feleségem megcsalt), mára kommunikációképtelenség, egymás puszta jelenléte is feszt generál. A gyerekek 9, 12 éves fiúk. Egyetlen vagyonunk egy nagy, ezért elég nehezen eladható kb. 10-12 millió ft értékű, tehermentes panellakás, semmi pénzbeni megtakarítás nincs.

Azért nem váltam el már évekkel ezelőtt, mert 1) szeretem a gyerekeimet és látni akarom őket felnőni 2) nem látok lehetőséget, hogy anyagilag méltányosan kerüljek ki egy válásból. Nem akarok a saját lakásomból a saját gyerekeim mellől egy garzon albérletbe menni, vasárnapi apukának. Mivel egyikünk sem tudja kifizetni a másikat, a feleségem engem főleg nem, és mind a ketten ragaszkodnánk a gyerekekhez és a lakáshoz nem látok sok esélyt egy kulturált, kölcsönösen nagyvonalú megegyezéses válásra.

Ezt az állapotot azért érzem folytathatatlannak, mert idegileg, egészségileg tönkremegyek bele (nem akarom apukám példáját követni, ahogy fokozatosan belerokkant és tönkrement egy 40 éven át tűrt rossz házasságba) A másik oka, hogy a gyerekek is sérülnek tőle, annak ellenére hogy próbáljuk egy minimál szinten a látszatot tartani. (pl. üvöltözés tányércsapkodás nincs) A gyerekek ahogy nőnek nyilvánvaló lesz nekik is, hogy csak miattuk vagyunk együtt, és nem látnak működő családot maguk körül. Eljutottunk abba a stádiumba, hogy a gyerekek felé egyikünk sem hajlandó szigorú lenni, a hálátlan szülői feladatokat igyekezzük a másikra passzolni, a hálásakat megtartani magunknak.

A feleségem egyelőre azt a stratégiát követi, hogy a külvilág felé letagad mindent, játssza a jóhiszemű, ártatlan anyukát. (Anyja is ezt csinálta) Közben csendben pokollá teszi az életemet, finoman, apránként ellenem próbálja hangolni a gyerekeket, hogy a végén majd eljátszassa velem a galád elhagyó férjet.

A harmadik ok, hogy ilyen paraméterekkel (hogy sem elválva, sem szétköltözve nem vagyok) lehetetlen új párt találni, márpedig életem végig biztos nem bírom ki ebben a házasságban.

Két lehetséges kimenetelt látok.

- Az ideális megoldás az lenne, hogy kifizetném a feleségemet egy 5-6 millás hitelből, és megtartanám a gyerekeket. A 6 millával ő el tudna indulni, én kész vagyok lemondani a tartásdíjról, ami az ő kevés fizetése után járna. Ezzel mindenki jól járna, a gyerekek is, és mind a ketten újrakezdhetnénk. Ilyenben hajlandó vagyok nagyvonalúnak lenni, abban hogy elmenjek a lakásból, abban nem. Csakhogy, ő ebbe önszántából soha nem menne bele mert ragaszkodik a gyerekekhez.

- Ha a feleségem kapja a gyerekeket, elveszik tőlem a lakást is, meg a fele fizetésem, és az életben nem állok talpra többé. (borítékolható, hogy a feleségem soha nem fizetné ki ténylegesen a lakás fele árát amivel elindulhatnék új életet kezdeni, arra hivatkozva hogy neki nincs pénze) Én a teljes fizetésemből talán be tudnák vállalni egy hitelt a mostani (nagy) lakásra mint fedezetre, ő soha.

Amíg válóperben jogszerűen ki lehet semmizni a vagyonmegosztás kapcsán az egyik felet (tipikusan a férjet) nem látom, mitől lenne érdekelt a feleségem egy méltányos megegyezésben?

A magyar jog olyan ugye, hogy bármi ítéletet meg az ellenkezőjét is le lehet vezetni a jogszabályokból, attól függően melyik fél szimpatikusabb-antipatikusabb a bírónak.

Tudom, hogy a legjobb lenne a közös megegyezéses válás, mert peren csak veszíthetek. De hogyan lehet megegyezni ilyen starthelyzetből?

Mit tennétek a helyemben, milyen sorrendben?

A párterápiát kihagynám, az csak pároknál működhet, elhidegülés ellen nem orvosság.

Jogi ötleteket, tippeket várok. Mire érdemes törekedni, mik a lehetőségek?

Lehet pl. úgy elválni, hogy a korábbi közös lakásra mindkét félnek használati joga marad? Kvázi papíron elválunk, de amíg nincs hová mennük ugyanúgy lakunk egy fedél alatt mint eddig?

Lehet pl. elhúzni a válópert a gyerekek 14 éves koráig, hogy akkor ők dönthessenek - mellettem.

Az elmúlt 10 évben jelentősen többet kerestem mint a feleségem (majdnem 2x annyit), tehát a lakáshoz és minden közös vagyonhoz sokkal többel járultam hozzá.

Ezt utólag lehet érvényesíteni valamilyen formában?

Az ingatlannyilvántartásba mind a kettőnk be van jegyezve 50-50% tulajdonosként.

Az olyan típusú válaszoktól kíméljetek meg, hogy milyen fasza nagyvonalú karakán dolog bemenni egy penészes albérletbe a saját lakásomból a saját gyerekeim mellől, hogy új élet, új esély... Nincs idegem, nincs egészségem, nincs erőm az albérlettel járó kiszolgáltatottsághoz. (Az albérletet, tartalékok nélkül, a hajléktalanság előszobájának tekintem erről nem akarok itt vitatkozni.)