Mi a megoldás ha azt mondja: "anyukámmal akarok lenni" az apás hétvégén?

Több mint 2 éve elváltunk, fiam most 6 éves. Próbáltam kiegyensúlyozott lenni, havi 2x, meg nyáron 1 hónapot vagyunk együtt. Van új kapcsolatom, párom toleráns, jó a hangulat együtt. Régebb, a gyerek sírt, és anyukáját húzta az úton, hogy hozza be a munkába hozzám. Ez vátozott, most már, mivel anyuka nem köszön az úton, gondolom lojalitásból, a gyerek sem teszi, pedig ha együtt vagyunk, minden OK, és hétvégén nem a párommal, hanem a gyerekkel alszom ha együtt vagyunk. Kirádulunk, sétálunk, és anyukája is, habár nem köszön nekem, minden évben aláírja hogy külföldre vihetem nyaralni a fiam. Eddig,szerette volna ha még maradhat hétvégén, de most megtörtént, hogy este haza akart menni, másnap, amikor sovárgást láttam rajta, hát öltöztünk és mentünk. Mi a jó? Azt mutatni hogy hatérozott vagyok és márpedig x óráig maradsz fiam? Vagy "hívjuk fel anyukád, ha hiányzik" és ha úgy van, nem enyhül a hiányérzet, hát megyünk? Azt tapasztalom, hogy ha az úton ráköszönök, odamegyek, nézésével azt kérdezi anyjától hogy ezt most szabad? Nem haragszik rám, nem is fél az anyjától, inkább csak meg akar felelni neki. Ezt elmondtam az anyukának is, meg azt is, hogy ha nem köszön nekem, a gyermekben büntudatot ébreszt, mert nem cimborálhat ő sem a gonosszal. Attól tartok, ezzel csak az egója hízik, mert ugye nap mint nap együtt vannak, a fiuk anyásak, én pedig nem akarok egy olyan harcot, hogy ajándékkal vagy bármivel túllicitáljuk egymást.

Mi a jó most?