Hogyan tegyem túl magam a szüleim válásán? 16/L

Gondolj arra h apukáddal mien jól meglesztek 2esben.

Én speciel annak örülnék ha az én szüleim válnának de inkább muteromnál maradnék mivel engedékenyebb.

Másrészt van a válásban jó is mivel nem fog 2 szülő 1xre piszkálni hanem csak apukád ha szokott.

De ha mind 2 szülőt szereted akk ez csak idővel fog elmúlni benned.

már 16éves vagy kibírod felnőtt korodig ezt a kis időt. lehet addig kapóra jön apukádnak 1 csinos hölgy és mégjobb lessz az életetek.

17éves srác vagyok hamar felnövök és költözök vhova.

nehéz korlátok közt élni.

én nem lennék kiakadva amiatt h válnak. örülnék inkább.

csak muter addig nehozzon ide másik embert míg ittvagyok mert féltékeny lennék rá nagyon. és idővel képes lennék nekimenni az embernek.

Szia!

A lényeg az, hogy te nem tehetsz semmiről! A gyerekek (mert még az vagy te is szerintem) hajlamosak azt hinni, hogy miattuk (is) történhet a válás. Anyukád reakciója veled szemben hihetetlen. Nemhogy óvná most a lelkedet, szépen elmagyarázna mindent, még ilyet vágott hozzád?! Eszméletlen!!! Azt hiszem azt tenném a helyedben, hogy odamennék anyuhoz, elmondanám neki, hogy szeretem és sajnálom, hogy ez lett a helyzet. Ennyi elég. Majd ha elválnak és szépen letisztul a kép, hogy mit is veszített tulajdonképpen, akkor keresni fog. Apukádhoz menj oda nyugodtan és ha sírsz, ha nem, beszélgess el vele mindenről, ami csak a szívedet nyomja. Bátran!! Mi lesz ezután, hogyan fogtok élni, miért is történt a válás, ő hogyan látja az egészet...írd össze nyugodtan, ha nem megy fejből rögtön. Felesleges ezt megbeszélned a barátnőkkel, ehhez semmi közük!

16 éves vagy. Kezdessz felnőni és sajnos lassan tudomásul kell venni, hogy a egyrészt a felnőttek se tökéletesek, másrédzt, hogy néha nehézségek jönnek. Próbáld egyszerűen úgy elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Ne gondolkozz a miérten, lehet hogy a szüleid, se tudják pontosan megfogalmazni maguknak, honnan tudnád te?

Én a helyedben azért megpróbálnék édesapámmal beszélni, ha ő állközelebb hozzád.

Mondott anyukád egy-két dolgot ezt, meg kéne beszélni apukáddal. Beszéld meg vele, hogy vele szertnél maradni (ha jól értettem), és kérdezd meg, hogy hogyan képzeli a kettőtök további életét. Lehet, hogy neki is jól esik majd egy kicsit beszélni a dologról, nem a múlról hanem a jelenről és a jövőről.

(Egyébként, ha a ház édesapádé volt az esküvő előtt, akkor anyukád nem tarthat a felére igényt.)

Tehát fel a fejjel, nézz előre és ne törd a fejed olyanon amit nem tudhatsz.

Szia,

ha jól tudom, akkor édesanyád csak úgy nem viheti a ház felét. Erről kérdezzetek meg egy ügyvédet is. Ami a te helyzetedet illeti: ekkora korban már megkérdezik, hogy kinél szeretnél maradni, és ezt figyelembe is veszik.

Nem hiszem, hogy miattad válnának. És ha édesapáddal jobb viszonyban vagy, akkor miért is ne mondanád el neki, hogy mi a baj? Sírj, ha jólesik. Akár előtte is. Lehet, hogy erre vár, csak ő nem mer lépni. Mert pl. belenevelték, hogy a férfiak nem érzékenykednek. Beszélgess vele, hallgasd meg.

Kedves kérdező,

a legutolsó kommentedre azt tudnám válaszolni, hogy lehet, hogy édesapád arra vár, hogy kettőtök közül te "törd meg a jeget". Lehet, hogy ő is sírna, vagy legalább kibeszélné magát, de nem mer, mert azt látja, hogy te sem sírsz, nem panaszkodsz. Könnyen lehet, hogy félreérti a "keménységedet", és azt hiszi, hogy nálad ez mást jelent, nem pedig kímélni akarod. Hidd el nekem, tapasztalatból tudom, hogy a hallgatás mindig félreértésekre ad okot. Lehet, hogy támasza lehetnél édesapádnak: ketten könnyebben kijöttök ebből, mint egyedül.