Mi a fontosabb a nőknek? A karier, vagy a szerelem?

Az a véleményem, hogy a szerelemben el kell fogadni egymást, mint önálló célokkal, vágyakkal, tervekkel rendelkező EMBERt, aki megérdemli az önmegvalósítást. Nem igazságos, ha a szakmai, művészi, stb. siker csak a férfinak jut osztályrészül, mert "a nőnek a hátteret kell megteremteni, ő adja fel a karriert, bla bla bla"

Aki igazán szerelmes, az örül a párja sikereinek, nem fintorog miattuk, és az otthoni teendőkből kiveszi a részét. Pláne, hogy a nő sikere sokszor jelentős pénzt hoz a családnak. A hideg rázott ki, amikor a Nők Lapjéban valaki azt kérdezte Kovács Katitól, hogy "nem mondja a párod, hogy szépek az olimpiai álmok, de valaki kivasalhatná itthon az ingemet?" Ez gusztustalan hozzáállás. Egy egyenrangú kapcsolatban egyformán részesülnek a sikerekből és a feladatokból.

Ez történhet egyidejűleg, vagy úgy is, hogy pl. amíg az egyik a diplomára hajt, a másik többet vállal a házimunkából, aztán a másik koncentrál valami számára fontosra, és ezért cserélnek.

Elég szomorú, ha egy férfinak azon áll, vagy bukik az önbizalma, hogy többet keres-e a párjánál. Intelligens férfinak ezt fel kell tudnia dolgozni, nem 100 évvel ezelőtt élünk. A férfiasságot ne az definiálja már, hogy "álljunk a nők felett".

Persze az más, ha a feleség b.szogatja, lenézi, stb. emiatt, - ez elítélendő viselkedés - én most nem erről beszélek, hanem arról, ha egy nő megragadott egy lehetőséget, és szeretné, ha a párja osztozna a siker miatti örömében. Főleg, ha az adott jól fizető munka nem csak a pénz miatt fontos a nő számára, hanem valóban élvezi is. Hatalmas önzés ezt elvenni tőle, csak hogy ne keressen többet a férjnél.

Ez is igaz. Olyan társat kell találni, aki nem gátol, hanem aki mellett ki tudsz bontakozni, és aki örül a sikereidnek, nem neheztel rájuk.

De ha nekem választanom kellene: karrier (nem feltétlen üres pénzhajhászatra gondolok, hanem hogy azzal foglalkozhassak, amit szeretnék, amiben kibontakoznak a képességeim, ahol elismerésben részesülök) vagy társ, aki neheztel a karrieremre, - akkor egyértelműen az elsőt választanám, mert az, aki meg akar fosztani valamitől, ami nekem fontos és örömet okoz, nem társ és nem szeret igazán. Úgyse leszel olyannal maradáktalanul boldog, aki arra kényszerít, hogy feladj valamit (pl. művészi tevékenységet, egy érdekes munkát, sportot, doktori disszertációt, táncot, írást, továbbtanulást, bármit, ami fontos Neked)