Lehetek egyszer boldog?

Húú, akkor nagyon fiatalok vagytok még mindig! Nem tudom, de az biztos, hogy még semmiről nem vagy lekésve. Első körben nem feltétlenül a párkeresést tűzném ki célul, hanem hogy talpra álljak. Bár nem tudom mennyire vagy padlón, nyilván a gyerkőcök mellett ezt a luxust nem engedheted meg magadnak! Már dolgozol vagy még gyesen vagy? Esetleg tanulsz vmit?

Találj ki magadnak egy célt, amivel lekötheted magadat. Tudom, hogy nehéz, de valahogy el kell vond a figyelmed a gondolattól, hogy szereted, mert ezekszerint nem viszonozza. Az, hogy mennyi ideig fog tartani, az csak tőled fűgg. Ezt túl kell élned. Mást nem tudsz tenni, vagy maradsz abban a szerepben.

Szerintem ez már csak megszokás. Nekem is volt egy 11 éves kapcsolatom. Mintha azt írtad volna le, detto. Csak mi nem voltunk házasok, és szerencsére gyerek sem volt. Örülök hogy lezártam- Egy valamire való férfi nem kezd ki egy párkapcsolatban levő nővel, ez így igaz. Nem látod a fától az erdőt. Ki kellene kapcsolódnod, és igen, nem találkozni Vele. És talán már közhely, de tényleg írj egy listát, mi az amit szeretsz benne, és mi az, ami taszít. Ha szinte csak a gyerekek vannak az egyik oldalon, akkor hagyd a fenébe. Az én nővérem két kisgyerekkel találta meg az igazit, és most 1éves a közös babájuk. Az új "apuka" ugyan úgy szereti az összeset, és Ők is Őt, és most van Tamás apu, meg Józsi apu, ennyi.. Hozzáteszem nekem is csak 28 évesen jött meg az eszem, első szerelem volt, bár mivel sokszor "szaktottunk" volt 2 másik kapcsolatom. Arra volt jó, ez a 11 év, hogy tudtam mi az, amit nem akarok, és mik az igazi értékek egy férfiben. És.. van ilyen még 30 évesen is! Nyitott légy a világra, és csak arra összpontosíts, ami fontos Neked (szeresse a gyereket, tiszteljen, becsületes legyen). Ha bármelyik hiányzik, akkor lépj tovább! Sok sikert! Egy boldog anyuka :)