Mikor és miért csaltátok meg a barátotokat, vagy a férjeteket?

38 éves nő vagyok. 8 évig éltem együtt a párommal s 5 év után csaltam meg s nem vagyok rá büszke. Úgy éreztem elhanyagol, nem figyel rám, nem törödik velem. Nem vallottam be neki. Furcsa ez. Azt mondogattam magamnak azért nem, mert nem akarom őt megbántani, magyarázkodni stb. közben pedig szégyeltem magam. Én épp annyira voltam hibás abban, hogy megtettem, mint ő. Mindig kettőn áll a vásár, sosem csak az egyik fél a hibás. Én sem figyeltem rá úgy, ahogy azt kellett volna. Én is meghagytam a kiskaput s nem szakítottam, pedig tudtam, mi nem tudjuk megadni egymásnak amire szükségünk van, ez nem az amiben le lehet élni boldogságban egy életet. Utánna volt 2 kapcsolatom, de egyikben sem éreztem, hogy ez az amire vágyok. Mindent megadok és mindent megkapok, boldog vagyok. 1,5 éve megismertem egy férfit. A szerelmet, a boldogságot az igazit. Most érzem azt, hogy az eddigi kapcsolatok arra kellettek, ha jön az igazi felismerjem, ne menjek el mellette. Felismerjem a másik értékeit és megbecsüljem. Sok nő szerintem el van tájolva. A szeretet nem abban mutatkozik meg, hogy főzök, mosok, takarítok rá. Ez a gondoskodás!!! Egy kapcsolatban nagyon fontos a szex. Mindkét félnek. Ha nem így van, akkor nem az van mellettünk, akire szükségünk van. Én annyi vagyok amennyit a másik kihoz belőlem és fordítva. Így gondolom. Nekem is volt és ismerek nem egy nőt aki hetente, havonta volt, van együtt a párjával. Az ilyen embert nem szeretjük igazán, csak élünk vele, mellette. Miért??? Megszokás, kényelem, félelem az egyedülléttől stb. Jelenlegi párommal naponta szeretkezünk. Folyamatosan kívánjuk egymást. Nem arra várok, mikor lesz már vége, mikor alhatunk már, vagy közben tv-t nézzek...fel sem merül bennem. Vele ez elképzelhetettlen. Látom a szemében a tűzet, alíg várom, hogy végre öleljük, csókóljuk, érezzük egymást. Sosem kapkodjuk el, mindig megadjuk a módját a szeretkezésnek. Figyelünk egymásra. És ez így van minden téren az életünkben. Tiszteljük egymást, megbízunk egymásban, egy kis alap féltékenység van, ami természetes. Mindent megbeszélünk, sok programot szervezünk. Kapcsolatunk első napján már elmondtuk egymásnak, hogy csaltuk már meg a párunk a múltban. Én is, Ő is. Valahogy első látásra tudtuk, hogy ő a másik felem, megtaláltam. Azt is megbeszéltük, ha oda jutnánk valaha is, akkor megtiszteljük egymást azzal, hogy őszíntén elé állunk és a szemébe mondjuk, hogy ez nem működik. Nem megcsaljuk egymást, hanem szép csendben elvállnak útjaink. Apró kis pillantások, ölelések jelzik mit is jelentünk a másiknak, nem kell azt hangoztatni mennyire "szeretlek". Ki kell mutatni az érzéseink. Azt hiszem akkor csalja meg egyik fél a másikat, ha valami hiányzik a kapcsolatból. Szeretet, szex, figyelem, tisztelet, vágy stb. És amit nem kap meg, azt keresi másban. Ha belemegy egy másik kapcsolatba, félrelép, akár egy alkalom, akár húzamosabb ideig felmérjük az új "jövevényt", jobb-rosszabb??? Mert úgye lehet az rosszabb is!!! Ma már úgy gondolom nem szabad egy olyan kapcsolatban, házasságban élni, ahol azt érezzük, nem vagyunk boldogok. Nem az a megoldás, ha félrelépünk. Sok házas ember is azt mondogatja azért nem válik, mert ott a gyerek...ezzel kit csap be??? Egy gyereknek az a jobb, ha azt látja, hallja, hogy a szülei csak marják egymást, veszekednek vagy azt, hogy mindkettő megtalálta más oldalán a boldogságot. Esélyt kell adni magunknak és a másiknak is a boldogságra. Ne várjuk el, hogy minket tegyenek boldoggá, mi tegyünk a boldogságunkért!!!

Hát... egyszer összejöttem egy sráccal, akibe még nem voltam szerelmes. De láttam rajta, hogy ő is így van velem. Igazából nem is tudom, hogy miért jöttünk össze, de mindegy. Aztán egyszer találkoztam azzal a sráccal, akibe korábban nagyon szerelmes voltam, sőt... Még akkor is szerettem, csak a nagy távolság meg egyéb okok miatt esély se lett volna arra, hogy összejöjjünk. Kicsit iszogattunk, és megcsalás lett a vége. Bűntudatom volt, el akartam mondani, de rögtön rá pár napra megtudtam, hogy a pasim meg rendszeresen megcsal engem az exével, szóval mégse mondtam el. Hamar vége lett a "kapcsolatnak", nem is volt semmi értelme. De legalább ebből is tanultam. Azóta eltelt 5 év, abba a városba járok egyetemre, ahol az a srác lakik, akivel megcsaltam egykor a pasimat - még mindig szeretem, alakul a kapcsolat.

Első szerelem, 9 éve együtt, soha nem csaltam és ő sem. Ha megtennénk azt biztos, hogy észrevennénk, hiszen midnent megbeszélünk. A lényeg: Én igazat adok annak aki azt írja, hogy a hibás nem az aki megteszi... Igen , érdekes, és nehéz is kimondani, de én az ismerősőmön tapasztaltam ezt. Nem a szexért tette, mint ahogy sokan itt is azt hiszik, hogy azért van..Nem, egyszerűen azért mert: otthon elhanyagolták, nem éreztették a szeretet. És volt aki felnézett rá, tetőtől talpig megdícsérte, észrevett mindent rajta ami szép és jó..De persze nem lesz ebből soha semmi, de megtette, és nem bánja..De én is azt mondom, hogy az volt a hibás akit megcsaltak. Mert az ember kell értékelje nap mint nap a párját, és oda figyeljen rá, hogy megmaradjon hosszú távon a jó kapcsolat. És ahogy telnek az évek, nem szabad minden csak úgy semmivé váljon.

Én 14 év házasság után csaltam meg a férjem. Életem első pasija volt, két gyerekünk született. Sokáig jól bírtam a gyűrődést, de egyszer csak betelt a pohár. Lelki terror, kiabálás, uralkodás. És mindehhez még jó pofát is vágtam sokáig. Érdekes így visszanézve. A szex jó volt mindig. Megismerkedtem egy férfivel. Barátok lettünk, aztán beleszerettünk egymásba. Mindent megbeszéltünk, és én elcsodálkoztam hogy jé, ilyen kapcsolat is van. Mivel eddig csak egyfélét láttam. És persze megcsaltam a férjem. Nem is lehetett másképp. Aki azt mondja hagyd ott a férjed, párod és úgy kezdj mással, az nem igen volt még éles helyzetben gyerekekkel az oldalán. MÉg reménykedik az ember hogy ez majd elmúlik, hogy még helyrehozható otthon a dolog. Próbálkoztunk évekig. A férjem is egy évig kitartóan próbált visszaszerezni miután lebuktam. Érdekes, nem tett szemrehányást, tudta hogy megérdemli a megcsalást, mert nem vett emberszámba. Szóval két emberen múlik a megcsalás szerintem, mindig. És nálunk nőknél, nem a szex a mozgató rugó, hanem a lélek nyomora. 37/nő

Én 6 év után csaltam meg az exbarátom.Annó tiniszerelem volt,ő már nem votl belém szerelmes,de velm maradt mert úgy godnolta rendes vagyok és ez elég neki, na meg a kényelem és a kiszolgálás.Én nem mertem szakítani mert féltem nem találok senkit,olyanok voltunke gymás mellett mint két lakótárs+sok veszekedés.Az utolsó két évben már éreztem h.nem szeretem én se,de lépni nem mertem mert nem volt szivem kidobni(nálam lakott+munkanélküli volt).Aztán megismertem egy férfit,aki elkezdett érdeklődni irántam, nekem első látásra megtetszett és végül összejöttünk, ő segített tovább lépni és rádöbbentett h. érek még vmit és szerethető vagyok.Szakítottam azzal a fiúval, bár még 1 hónapig nálam lakott.rá két hónapra elhagyott akivel megcsaltam,de nem bántam meg, ha ő nem lenne lehet még mindig az a fiú mellett szenvednék és nem mernék tovább lépni.