Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy házasságban milyen indokokat találnátok arra hogy ne válás legyen a vége, és jól is érezzék magukat a házasok? (Próbáljatok meggyőzni)
Olyan pozitív dolgokra vagyok kíváncsi,ami a válással megszűnnének és hiányozhatnak is.
Erősen azon gondolkodom,hogy beadom a válási papírokat,de nem tudom igazán jól döntenék-e,pontosabban azt tudom hogy nyugodtabb lennék,de megéri-e?
Sajnos túl hamar összeházasodtunk a férjemmel,gyerek miatt főleg,bár annó a szerelem is nagy volt.Aztán múlt az idő és egyre több mindenben kezdtem alkalmazkodni hozzá,és ez a gond hogy úgy érzem már nem vagyok az mellette ,mint aki szeretnék,ami talán ha nem lennénk házasok és külön élnénk,nem így lenne.Ő is alkalmazkodott,de talán már későn,mert már nem tudta visszahozni azokat az érzéseket,a bizalmat,stb,amiket elvártam volna,ráadásul egy vmiben ami talán mind ennek az oka,nem tudott változtatni.
Én már nem hibáztatom,ő ilyen de nem tudom hogy magamat feladva elfogadjam továbbra is férjemnek is,vagy merjek önállóbb és sokkalinkább önmagam lenni,ezáltal boldogabb és kiegyensúlyozottabb.
Barátként és családtagként fontos maradna utána is.
Szia!
Hát én teljesen megértelek, ugyanis szinte majdnem teljesen ugyan ez a helyzet.
Mi szerelemből házasodtunk, én nagyon fiatal voltam, és aztán pár év múlva jöttek a gyerekek.Nem akarom hosszúra nyújtani.A lényeg hogy én is szép apránként lemondtam "magamról" és jött a felismerés, nem az vagyok aki voltam, és nem az lett belőlem aki lenni akartam.Sokszor voltak gondjaink, és x időnként jött hogy üljünk le és beszéljük meg.Majd jöttek a nagy ígéretek, és 1-2 max 3 hét után minden ment a régi kerékvágásban.Mostanra belefáradtam, és már nem hiszek.Meg ezek a dolgok teljesen megölték a szerelmet, és a szeretet "hitvesi" dormáját.Még mindig szeretem, de már csak mitn egy közeli családtagot pl.: testvért,vagy nagyon közeli barátot.
Nálunk már meg volt az elhatározás, meg megbeszéltük az elválást, akkor ő is azt mondta ő is csak ezt érzi irántam.Meg is beszéltük a héten megyünk utána nézünk mit hogyan kell intézni,hogyan kell neki állni.A héten akartuk az anyjának megmondani, az én szüleim,és az ő testvérének már megmondtuk.Most viszont előállt avval,hogy rájött még mindig szeret, és leígérte a csillagokat is az égről,csak adjak "egy" esélyt a kapcsolatunknak.Adott gondolkodási időt.És sajnos arra jutottam, már nem tudok hinni, és bízni.Persze most meg én lettem a rossz, akinek sosem jelentett semit a kapcsolatunk.
Én úgy döntöttem, a gyerekeimnek, és tudom önzőn hangzik de nekem is az a legjobb ha külön folytatjuk.Inkább legyen a megbeszélt beosztásban egy 100%-os apuka, mint mindennap egy 50%-os vagy még kevesebb.
Tudom nehéz a döntés abszolút átérzem a helyzeted, nálunk ez most az utóbbi 1 hét fejleményei.
Ha van kedved akár priviben is szivesen beszélgetek a tapasztalatokról, és arról én hogy látom a helyzeted!
Sok sikert!
Ja és sajnos a legfontosabb ezt a döntést neked kell meghoznod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!