Meg akarok halni, nem bírom ezt az egészet tovább. Mit lehet tenni?

Ha neked anyukádra nem haragszol, szerintem is inkább vállald be, hogy találkozol a nővel. Neked egy félórás kellemetlenség, de neki a békét jelentené a gyermekével.

Az, hogy az ember kihez vonzódik, nem elhatározás kérdése. Egy rajtunk kívül álló "okoból" jelenlévő kellemetlen körülmény, amivel az illető még akkor jár a legjobban, ha szembenéz vele, flvállalja, és úgy él, ahogy neki jó. (Ez természetesen a biszexualitásra ugyanúgy vonatkozik, csak ott az embernek van némi döntési lehetősége.) Gondolom neked ezt nem kell külön magyarázni, de szüleid, és főleg nagyszüleid generációja még abban a felfogásban nőtt fel, hogy a homoszexualitás bűn, és vissza kell fojtani. Talán még apádba is ilyesféle felfogás ivódhatott bele, emellett a feleségét veszíti el, és ilyenkor az ember nagyon könnyen tekinti a dolgot a férfiassága megbukásának, pedig erről szó nincs.

Nem ismerem őket, szóval nem tudom, érdemes lenne-e azt tanácsolnom, hogy beszélges velük ezekről, mert könnyen lehet, hogy nem győznéd meg őket (közel 70 éves embereket egy 14 éves fiúnak ritkán sikerül meggyőzni bármiről, meg úgy egyáltalán bárkinek).

Az osztálytásaid közül azon a néhány emberen, akin látod, hogy valóban kíváncsi rá és aggódik, négyszemközt elmondhatod, de csak annak, akiben megbízol mert intelligens (és nem fogod visszahallani, hogy "a Pityu anyja b*zi").

Ha elérzékenyülsz, gondolj arra, hogy egyáltalán nem vesztetted el őt, egyszerűen csak azt csinálja, ami neki jól esik. Még ha emiatt kevesebbet is lehetsz vele, pont nem te vagy az akitől/amiből szabadulni akar.

Lepd mg valamivel anyák napján, aztán mikor legközelebb találkoztok (akkor is, ha nem ma), add oda neki, akár utólag.

Akárhogy is lesz, szép lassan normalizálódni fog a helyzet, meglátod. Most ez még elé friss lehet azért van ki mindenki, veled együtt. De még ha így is marad a szitu, akkor is le fognak csillapodni a dolgok, ha másért nem, mindenki megszokja kicsit, és beáll valami rendszer.