Érdemes ezt így folytatni?

Ezt már nem érdemes erőltetni. Szerintem még egy utolsó beszélgetést megér a dolog, talán ha elmondod neki, hogy min kellene még változtatni akkor talán megjavul. Bár én kétlem...

Sajnos gyerekek mellett nem olyan könnyű a válás, sőt inkább még jóval nehezebb, de szerintem ez lenne a legjobb megoldás itt.

Kedves Kérdező!

Én azt gondolom, hogy a szerelmet táplálni kell, ha nem táplálod mindennap akkor elmúlik, de még akkor is van lehetőség arra, hogy újrakezd és adj még egy lehetőséget neki, beszéld meg vele, mondd el neki mit érzel és ha mindketten megpróbálnátok újra, próbáld meg. Két közös gyermek és az egymás iránt érzett szeretet segíthet abban h működjön. De, ehhez mindketten kelletek!

Sok sikert!

Én megadnám neki az esélyt, hogy bizonyítson, de csak különköltözéssel, hogy érezze a súlyát a szavainak. Ha nem mentek szét, max. 2 hétig tart a buzgósága. Az meg egyértelmű, hogy neked így nem jó már. Dolgozzon meg azért, hogy visszakapjon, ha tényleg vissza akar kapni. Költözzetek szét, de legalább fél évre.

De azzal legyél tisztában, hogy a különlét alatt bármelyikőtök, még ő is rájöhet, hogy valóban jobb külön, és akkor már nem lehet visszacsinál, akkor sem, ha meggondolod magad. Meg benne van, hogy valamelyikőtöknek új párja lesz...

Esetleg egy párkapcsolati terápia? Ott kiderül, hogy van-e értelme folytatnotok vagy sem. Bááár, az igazat megvallva, nem egy olcsó dolog, de talán segít. Ha másban nem, a tisztán látásban. És ha bejön, még mindig olcsóbb, mint egy válás. Egy próbát talán megér...

Üdv!

Mióta tart ez a helyzet? Csak mert hogy írod van egy 2.5 meg fél éves gyermeked..Ezek szerint 6 hónappal ezelőtt még minden oké volt..(ha már akkor ilyen rossz volt akkor miért vállaltatok még egy gyereket?,) sosem értettem,hogy az ember ezeket a dolgokat miért nem látja mielőtt még családot alapítanának..

Persze tudom miről beszélsz mert az első férjem is ilyen volt..De a pár hónap nagy szerelem után amikor már együtt éltünk a rózsaszín köd elmegy a szemünk elől,és én tudtam,hogy ilyen,nem fog változni..Nem is szültem neki,mert nem lett volna értelme..A második férjem nagyon jó ember,biztonságot ad,és szerelmesek vagyunk..Neki szültem,mert tudtam a legtökéletesebb apa is lesz belőle..

*A veszekedések elkerülhetőek, hacsak az egyik fél nem utálja a másikat.

Ez nem igaz. Frusztrált, stresszes emberek egyszerűen belesodródnak, még akkor is, ha amúgy szeretik egymást. Néha maguk sem értik, hogyan és miért, csak azt veszik észre, hogy veszekszenek.

Egy idézet az egyik topikból:

"A kisgyerek ebben nem értheti a viszonyokat. Ő szeret. Mindkét szülőjét feltétel nélkül (ez csodálatos a gyerekekben). Sokszor kiabált velem anyám, néha levezette rajtam az idegességét, de én szeretem és megbocsátottam. Akkor is ha nem éreztem jogosnak a viselkedését. És gyerekként nem értettem, hogy ha én szertettel tudok mindkét szülőmre gondolni, akkor miért marakodnak?

Az a baj a felnőttekkel, hogy kiveszett belőlük a gyerek, aki szeret, megbocsát. Mert egyszerűbb másnál keresni a megoldást és okolni mást a magunk bajaiért, de ez önámítás. A csapatmunka és kitartást vesztik el. És abban a balga reményben mennek tovább egy másik kapcsolat felé, hogy az majd... de csak felnőtt. És amíg mindenki mástól várja a boldogságot nem magától ,addig a többség azon a véleményen lesz, hogy inkább váljanak(meneküljenek) minthogy megbeszéljék, felvállalják egymást és magukat és azt mondják, igazad van drágám, inkább most törödjünk egymással.

És hogy hogy jutottam el idáig? Egyszerű. Gondoljon mindenki a számára kedves családtagjára. A nagyira, aki mindig sütött finomságot, az anyukánkra, aki mindig gondoskodott rólunk, vagy a nagybácsira, aki vicces történetet mesélt nekünk... olyat akit nagyon szeretünk a hibáink ellenére is. ÉS? Elhagytuk, ha épp nem jöttünk ki vele? Leléptünk? Próbáltuk kitörölni emlékünkből és azt mondani, már nincs közöm hozzá? Szerintem nem.

Én most is szeretem azokat is, akik nem mindig voltak nagyon jók hozzám. Nekik is volt mélypontjuk, nekem is. De ők családtagok. És én nem teszem ezt a köteléket csak úgy semmisé, mert beleuntam és monoton és nem becsülnek meg... stb.

Én nem azt tanácsolom a pároknak, hogy nőjenek fel. Épp ellenkezőleg! Legyenek gyerekek újra!"

Szerintem van benne igazság.