Volt aki gyerekként élt meg csúnya válást?

Én igen és nem kívánom senkinek sem. Válás előtt szemem láttára verte össze vissza apám anyumat, majd szó szerint elmenekültünk otthonról. Akkor voltam 12. Pszichológushoz kellett járnom évekig, mert nem tudtam feldolgozni ami történt. 2 hetente hétvégente mehettem apámhoz, ha akartam ha nem, mennem kellett. Ha később értem haza valami okból, mint amit a bíróság kiszabott, akkor anyum terrorizált egész héten, meg úgy viselkedett, mintha ettől őt nem, csak apámat szeretném. Ha hamarabb akartam haza menni, mint a kiszabott idő, akkor pedig apám terrorizált, igen erőteljesen. Ez ment éveken keresztül, nem kívánom senkinek sem. Nekem is van már egy kisfiam, én biztos, hogy nem fogom őt tiltani, sem megszabni, hogy mikor lássa az apját, ha arra kerülne a sor.

21/n

7 éves voltam amikor anyánál betelt a pohár,és otthagyta az alkoholitsa férfjét (nem tekintem apának).

Otthagytunk házat,mindent,úgy menekültünk mamámhoz egyik éjjel amikor részegen jött haza.Iskolakezdés előtt pár nappal.

2 évbe került mire anya elérte hogy még csak láthatása se legyen,addig viszont a 2 hetenkénti kötelező láthatás borzalom volt.

De minden jó ha a vége jó,nem sokkal a válás kimondása után összekerült a jelenlegi férjével,akit immár 15 éve apámnak mondok.