Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vészhelyzet van, hogyan tudnám ráébreszteni a Kedvesemet, hogy gondolja át újra a vagyonmegosztást az exnejével?
Több éve élünk együtt, még nem vált el papíron az extől, de nem miattam jött el otthonról. Olyan vállalkozásuk volt, amelyben Kedvesem vegyi anyagokkal foglalkozott napi 16 órában, nej csak "asszisztensként" működött közre a cégben, nevelte a gyereket és a közösen épített, nagy értékű luxusházba telepítette a saját szüleit. Kedves ezt a házat és a saját, gyerekkori nyaralóját is rájuk hagyta. Nej szüleinek van még egy használaton kívüli lakásuk is, de mégcsak ki sem adták...
A közös kp. tartalékokat megfelezték, csak egy kb 60 nm-es lakást tartott meg, ebből és a maradék kp-ból vidéki házat vett, itt élünk most.
Kedves olyannyira pancser, hogy ezek után még a vagyonmegosztás költségeit is felezi exnejjel. Nem problémáztam ezen, örültem, hogy exnej lassacskán felhagy az én folyamatos fúrásommal, 3 idegtépő év után ez nagy dolog. Ebből az amorf, exnejben gazdag életből nem tudtam kilépni, (szerettem!)horror-időszak volt, összeszedtem egy csini depressziót, amely közben mindenemet elveszítettem, adó- és banki tartozásokat halmoztam fel.
A helyzet nem változott, végre kiléptem. Fél év nyüstölés után Kedves rendezte a gondolatait, visszakönyörgött.
Gyereket, családot akar tőlem, amit még sosem... Exnejnek nem hagyja, hogy fúrjon, a pótmamaszolgálat is befejeződött.
...amíg meg nem tudtuk, hogy a Kedves beteg lett. A régi vállalkozás vegyi anyagai miatt (igazolhatóan) lett rákos, betegsége folyamatos kezelést, költséges étrendkiegészítőket igényel. Azzal, hogy én vidékre költöztem hozzá, tudta, hogy nehéz, csaknem lehetetlen lesz ismét elhelyezkednem a szakmámban. Illetve bármit dolgozom, a tartozásaimat vonni fogják keményen. Ő élete állására készül, mindig erre vágyott-minimálbérért cserében. A terv az volt, hogy a házat, amit vett, ahol élünk, amit imádunk, a túlélésünk miatt bárhogy szeretjük, eladjuk, ebből az én tartozásaimat és az ő jelzálogát kifizetjük, és veszünk egy kicsi házikót. De a mostani időkben még mélyen ára alatt sem sikerül eladni a házunkat.
Fogalmam sincs, mi lesz, egyet tudok, hogy Kedves elzárkózik attól, hogy legalább a gyerekkori nyaraló árát esetleg elfelezze a nejjel. (Igaz, egy balatoni nyaralót eladni szintén nem könnyű.)
Annyit még, hogy a betegsége miatt természetes úton nem lehet gyermekünk, és tudni kell azt is, hogy exnej megint kezd anyáskodni, napi telefonok, stb, de az nem jut eszébe, hogy ha annyira szereti a volt férjét, mint mondja, akkor esetleg ebben a helyzetben nem tartana meg mindent...
Ti hogyan állnátok fel, mit tennétek ebben a helyzetben? Köszönöm.
válasza:Nagyon nehéz az életed, bár nem írtad hogy hány éves vagy. Én úgy gondolom, hogy ez a kapcsolat számodra egy zsákutca, és minél előbb ki kellene hogy lépjél belőle. Nem vezet sehová ez az út amin haladtok.
Családot alapítani így nem lehet, nagyon nagyon bele lehet fáradni az ex folytonos felbukkanásaiba, és mindez neked fog a legeslegjobban fájni. Ha ebben a kapcsolatban maradsz nap mint nap sorvadi fogsz a folytonos problémákkal, a tartozásokkal, a betegséggel, az örökös árnyékként veletek járó ex miatt...stb, és mindennek a tetjében még a gyermekvállalás ami megint problémásnak néz ki tönkre fog érzelmileg téged tenni. Mint minden asszony te fogod az összes terhet cipelni, beteg lehetsz a hormonkezeléstől, az esetlegesen sikertelen beültetések lelki sérüléseit is te viseled, mindezt egy olyan férfi kedvéért aki nem tudja a múltat lezárni.
Lépj tovább, keress egy jó állást magadnak, rendezd a múltadat, kezdj új életet, próbálj sikeres lenni a munkádban, hogy érjenek pozitív élmények, új barátok, társaság, esetleg egy új hobbi és majd ha rendbejönnek a dolgok, jön az új szerelem is.
Tudom nem könnyű, de én 8 éve szenvedek attól hogy a férjemnek én a második felesége vagyok, közös vállalkotás és minden, de ha újra kezdhetném és visszapörgethetném az időt messzire elkerülném az ilyen problémás férfiakat.
Kitartás! Csak az első lépés nehéz, utána menni fog!
Kívánom hogy sikerüljön!
Annyit még: nem tudok miből és hová költözni, 3-4 milliót kellene kifizetnem, hogy tartozások nélkül élhessek.
Amikor visszaköltöztem hozzá, azt mondtam: én innen többé nem megyek el, ebben megegyeztünk. Ezzel együtt az is nyilvánvaló, hogy a házunkhoz semmi közöm, nem mehet a nevemre a tatozásaim miatt és nem is örökölhetem, kedvesnek már van gyereke, a végrendelkezésben pedig nem bízom...
Ne értsétek félre, én szeretem őt, és azt is tudom, összeomlana, ha elhagynám. Nem tudom elképzelni-főleg betegen-hogy magára hagyjam őt.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem a Te történetedben a 3 szó ütötte meg a fülemet:"harácsoló exnej" , pénz, tartozás.
( Nézd: mindenki pénzből él, attól, hogy vki ragaszkodik a jogos jussához, még nem harácsol . sztem. )
Meg ne haragudj, de nekem úgy jön le a kép, hogy Neked folyamatosan ekörül forog az életed és minden egyes gondolatod, beleértve a kedvesedet is, aki ezek hatására is lebetegedhetett.
És még Te kerültél depibe a kedvesed rendezetlen előélete miatt?
Én a helyedben örültem volna magamnak, hogy van hol lennem, sz*rtam volna rá, hogy még mit felezget a volt feleséggel, ha Te magad nem nélkülöztél végülis.
És úgy tűnik, a párod gondolatai is csak a karrier körül forognak, meg akörül, hogy méltányossági alapon mi csurranhatna - cseppenhetne a volt feleségtől?
Erre mondják, hogy a pénz az Isten, minden utána következik, még az egészség is, holott azt ( főleg a rák esetében ) még mindig nem minden esetben lehet pénzért vásárolni...
Tanácsom:Szerintem Te ne fókuszálj a párod régi házasságában a feleséggel együtt szerzett vagyonkájára, mert ez kicsit potyalesés, az kettőjükre tartozik, gondolom Te abba fillért nem raktál, mit vársz akkor?
Ez kicsit sült galamb - effektus, már ne is haragudj.
Jól írta az egyik válaszoló, menj el dolgozni, keress pénzt, és hagyd a párodra a vagyonmegosztást ( elvégre nem a Te tulajdonodon osztozkodnak, hanem a sajátjukon ), ha pedig végleg nem tudsz szemet hunyni az emberi gyarlóságuk felett ( mert ez az ), lépj ki a kapcsolatból, akármilyen nehéz is.
Elég baj,hogy a párod sajna hajlik a nő felé, mert gondolom, erős egényiségű nőről van szó, azért írtad, hogy : az anyáskodás kezdődik előről.
Ez ellen meg nemigen tehetsz semmit!
válasza: válasza:A lényeget elfelejtettem:
írod, hogy "pótmamás befejezve", vagyis dacból ( számításból / bosszúból ) úgy döntöttél, nem vigyázol a közös gyerekekre.
Nézd, én a kötelező láthatáson kívül ( gondolom, ha máshogy nem, szóban megegyezett az exxel a kedvesed ) nem is vigyáztam volna egy percig se a gyerekekre ( igaz, ők aztán semmiről nem tehetnek az ég világon...), vagy csak abban az esetben, ha az exxel kiegyensúlyozott a viszonyom, akkor viszont örömmel - ha az idő és lehetőségeim engedik, mert akármennyire mai világot élünk, a másik felé intézett őszinte segítség mindig meghálálja magát ( de csak, ha valóban érdek nélküli! )
De így sajnos beleestél abba a csapdába, hogy jó tett helyében jót várnál tulajdonképpen.
Az élet sajnos tényleg nem lányregény!
Legyél kicsit következetesebb legközelebb és úgy egyébként is, hisz nincs minden veszve, sőt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!