Milyen fordulatot vett az életed, miután kiléptél egy rossz házasságból vagy kapcsolatból?

Nagyon örülök, hogy ennyi pozitív válasz érkezik a kérdésemre!:)

Én is voltam hasonló helyzetben, 5 éven keresztül tartott, és szépen lassan életvidám, érdeklődő, nyitott, örökké tenni akaró lányból otthon ülő besavanyodott, boldogtalan nőt nevelt a párom (exem). Mielőtt megismertem őt, jó életem volt, tanultam, kialakult baráti köröm volt, akikkel folyton mentünk erre-arra, a családommal is tökéletes volt a kapcsolatom. Ő viszont folyton félt attól, hogy találok egy nála jobbat, és elhagyom. A folytonos féltékenykedéseivel elérte azt, hogy a házból sem tudtam már kitenni a lábam veszekedés nélkül, megszakadt a kapcsolatom a barátokkal, majdnem a családdal is, és mikor már teljesen a markában voltam, elkezdett engem ott alázni, ahol tudott. Tudatosítani akarta bennem, hogy az övé vagyok teljesen.. Nem tisztelt, csavargott, ivott, és az utolsó években már kezet is emelt rám, ha nem tetszett nekem a viselkedése. Mert neki mindent szabadott, nekem pedig semmit. Kiölte belőlem a tartás, büszkeség és ésszerű gondolkodás utolsó morzsáját is. Elhitette, hogy nem kellenék senkinek, és tulajdonképpen örülnöm kellene, amiért elvisel és nem keres jobbat (amiért ugyebár csak a kezét kellene kinyújtania..). Közben persze én mindent megtettem érte, kiszolgáltam, szerettem.. A munkahelyet ott kellett hagynom, tanulmányaimat befejeznem amiatt, mert ő féltékeny volt mindenkire, haszontalannak tartotta, és idegileg már képtelen voltam megfelelni az elvárásoknak.

Végül több sikertelen próbálkozás után sikerült megszabadulnom tőle. Az első napokban olyan hihetetlen volt számomra, hogy azt tehetek, amit akarok, nem kell tartanom a reakciójától.. A következő hetekben pedig visszarázódott minden a régi, boldog kerékvágásva. A családom mellettem állt, a barátaim megkerestek és ugyanúgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna.. Nagyon sokat segítettek abban, hogy szinte nulláról újra felépítsem az életemet. Most, évek múlva én is csak azt bánom, ennyi időt vesztegettem erre az emberre. Azóta elkezdtem megvalósítani önmagamat, ismét tanulok, szórakozok, nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kapcsolatom azóta nem volt.. még nem vetkőztem le a rossz emlékeket, egyenlőre nem akarok más részévé válni.

Biztos sokkal nehezebb lett volna, ha ezt az egészet egyedül kell végigcsinálnom, és talán ezért félnek sokan még évek múlva is lépni.. Sokan pedig a gyerekek miatt érzik úgy, együtt kell maradniuk a párjukkal. (Második válaszoló, a fiad hogyan élte meg a válást? Jobb élete van most, mint amilyen a férjed mellett lehetett volna?) Szerintem egy gyerek akkor boldog, ha a szülei is azok. Külön élve is lehet szebb és jobb élete, mintha háborús övezetben töltené a gyermekkorát. Aki úgy érzi, miattuk kell együtt maradni, valószínűleg nem ilyen körülmények között nőtt fel, különben tudná, mekkorát téved.

Remélem még sokan megosztják itt tapasztalataikat, és ez erőt ad azoknak, akik még vívódnak, merjenek-e lépni.