Anyagiak miatt nem tehetem meg, hogy el válok. Más is volt/van ilyen helyzetben?

Esetleg a férjednek másik munkahely?

Bár ez elég nehéz és lehet hogy az sem segítene.

Küld el futni, az én férjem amikor elveszítette az állását akkor volt ilyen.

Nem szóltam hozzá, amikor elkezdett piszkálni, erre még dühösebb lett.

Akkor mondtam neki, hogy menjen el futni, mintha kicserélték volna. A fáradtság nem kifogás hogy mégsem megy.

Agyilag volt elfáradva. Ha elkezdte a piszkálódást az orra elé dobtam a futócipőit, és ott hagytam.

Nálunk csak egy 8 éves gyerek volt,és egy házikó..Én pontosan tudtam,hogy bár semmi hitelünk nem volt,a házból annyi pénzt nem kapok,hogy tudjak venni egy másikat.Mégis elváltunk.Eladtuk a házat amiből 1.8 milliót kaptam(ebből lejött pár ezer forint adó) és elmentem a gyerekkel albérletbe.Mivel dolgoztam,és rendesen kaptam a 9000 forint gyerektartást nem lettem gazdag de elvoltunk..

Bár én a válóperem után pár hónappal újra férjhez mentem,és csak fél évig kellett albérletben élnem,mert a második férjemnek van lakása..Jelenleg is ott élünk..De boldog házasságban.

javítok..

Nem pár ezer forint hanem pár százezer forint adó jött le..(nem mindegy :) )

Hát, nálunk sem volt egyszerű, mert nagyon pici volt a kislányunk, konkrétan két hónapos, mikor tényleg elkezdődött a lelki terror. Próbáltam rábeszélni a vitamiszedésre, hátha segít, mert ő rendszeresen eljárt mozogni. Aztán a végén már csak annyit mondtam, ha ketyós volt, hogy Magne b6. :-) Persze nem segített, és szerencsére néhány hónapon belül el is költözött magától. Azt akarom kihámozni ebből, hogy sajnos a verbális agresszió egy idő után átcsaphat fizikai agresszióba. Nem tudom, milyen ember a férjed, mit élsz át nap mint nap...

De emlékszem, hogy én belül éreztem, hogy nagyon nem jó dolog közeledik. Ha ezt érzed, szerintem menekülj, és ne hessegesd el a félelmeidet. Ha pedig a fizikai agresszió legkissebb jelét észleled, azonnal lépj, mert nem lesz jobb!

Remélem helyrejön az életed, és meg tudod oldani!

Úúúúú, de sokat tudnék írni erről! Nekem sikerült. Igaz, nem kis feladat, és fel kell nőni hozzá. Örülj, hogy nem tudsz elválni, mert nem oldódna meg semmi. Ha elválsz, és új házasságot kötsz, ugyanilyen rossz lesz. Van egy könyv, a "Sorsfordító Megbocsátás", elég nehéz, de ha csak a Jill Sztorija "c. fejezetet elolvasod, abból is kiindulhatsz.

Lényeg, hogy neked fel kell vállalni a feladatot, hogy te megjavítod a házasságot. (higgyél benne, hogy ezért vagytok együtt) Egyes pont, hogy NEKED kell megváltozni. Most ne mondd azt, hogy "na persze!". Nem azt jelenti, hogy megalázkodj, szótfogadj, tűrjél, szó sincs ilyesmiről! Azt a változást hozd meg magadban, hogy megérted mindennek az okát. Miért ilyen ő? Mit érez ő, mikor azokat a csúnya dolgokat mondja? És meg kell figyelned, hogy mit érzel te.

Nézd itt hosszú elmagyarázni, de én már többeknek elküldtem a "veszekedés elleni pirulák"-at, és többen válaszoltak, sőt olyan választ is kaptam, hogy "megmentetted a házasságomat". Próbáld meg, lassan godnosan olvasd, és húzd rá a magad helyzetére. Direkt úgy olvasd, hogy tanuld meg azt a magatartásformát, amiről szó van. [link]

Szia! Én is rágódtam a váláson. Mi nem igazán veszekedtünk, csak egyszer-egyszer, már csak azért sem, mert alig beszélgettünk. A férjem eléggé magába zárja a problémákat, ha kérdezem, hogy mi baja, mindig az a válasz, hogy "Úgyis tudod!" Szóval próbáltam kitalálni a gondolatait, állandóan a kedvenceit főztem, mindig volt itthon neki valami meglepetés is. Próbáltam éreztetni vele, hogy nem szorult a második helyre, mióta megvan a kislányunk. De semmi eredmény nem volt.

Aztán kb egy hete meguntam és elé álltam. Megmondtam neki, hogy nagyon szeretem, sose bántanám, megcsalni se fogom, semmi ilyesmi. De azt nem fogom hagyni, hogy engem lelkileg tönkre tegyen! Ezt így belevágtam a szemébe.

Úgy nézem, hogy ezen elgondolkodott, mert azóta egész jó napjaink vannak. Igaz, hogy csak 1 hét telt el azóta, de remélem, hogy tartós lesz a változás.

Nem lehet h. alapból ilyen a férjed természete?Mert szerintem ha veszekedtek akkor ott még vannak érzelmek.Én leglább is így godnolom.Volt egy barátom akinél akkor jöttem rá h. már nem szeretem, h. már egyáltalán nem érdekelt hova megy, nem voltam féltékeny stb.

Próbáljátok megbeszélni, h. neked ez így rossz és gondolkozol h. elválsz mert nem tudsz vele így élni,de ha esetleg visszafogja magát akkor megprobálod még vele.AMúgy ha lépni akarsz akkor ne várj sokat mert még fiatal vagy és van esély arra h. találsz egy másik férfit és a gyereknek is jobb egy kiegyensúlyozott kapcsolatban felnőniük.Esetleg ideiglenesen költözz a szülőkhöz, a gyereket pedig vagy elosztjátok vagy úgy helyezik el h. aki jobban ráér nála lesz többet.Tudom nehéz de nem megoldhatatlan.Persze első sorban beszélgessetek többet, és ha másként nem egy terápiára iratkozzatok be.

párterápia,mediátor. ne a válás legyen az első gondolatod ha vannak pici gyerekek,és főleg ha a férjed szereti őket.

lehet h tényleg a munkája olyan stresszes. lehet h egyszerűen csak rosszul kommunikáltok. gondoljátok-beszéljétek át h van e még közös alap amire lehetne egy új életet építeni a mostani helyett,és ha igen akkor hajrá!! :))

én kívánom h találjátok meg a megoldást