Miért gonoszkodnak mindig az elhagyott felek? Miért kell erőltetni ami nem megy?

Hogyne persze, bár az én exem csak dumál rólam, hogy hüvelygombám van, ill, hogy biztos csaltam azért dobtam őt, és sajnáltatja magát. Illetve tett egy ilyen megjegyzést is hogy jól meg kéne verni engem meg az új barátomat is. És a többi. Szóval sértve és megalázva érzi magát, és ezt csak így tudja szegény kiadni . Na meg jól bekábszerezve . De ez már hál istennek nem az én gondom, hanem a jövendő utódomé :) Ez már egy éve volt, most azt hallottam azt híreszteli hogy az új palimnak csak a pénzét költöm, máshogy nem is lehet :) mert annyira csúnya a pasim hozzá képest, hogy azt én nem szerethetem :)

más: próbáld ne magadra venni ezeket , kakkints rá, amíg a szó szoros értelemben nem tesz neked keresztbe , nem árt melóhelyen vagy családban vagy esetleg tettlegesen, addig tojjál rá. Mondani meg hagy mondja a magáét, tudom hogy sértő engem is bántott nagyon, főleg hogy szerettem, és úgy kellett ott hagynom a drogja és stb miatt, de túl kell lépni az ilyen fogyatékosokon!!

Ha sokat akadékoskodik, lépten-nyomon keresztbetesz, egyszer-kétszer jól meg kell leckéztetni. Én egyáltalán nem vagyok az a "megdobnak kenyérrel, dobj rá sziklatömböt" tipusú ember, birkatürelmű vagyok, de párszor már kihozott a sodromból az exem. A lehető legmocskosabb dolgokban leli örömét. Rendőrségi feljelentések, a közös gyerekünk agyát tömi folyton, vadítja ellenem, szegény gyerekem már lelkileg odavan ettől a mocskolódástól. Az meg már csak hab a tortán, hogy fűnek-fának, ismerősnek-ismeretlennek (!!!) elsírja a bánatát, hogy őt, a tökéletes nőt otthagyta valaki! Szóval szellemileg egy nagy nulla! Azt persze nem reklámozza, hogy miért is hagyták ott. Hogy a gyerekével soha nem foglalkozott egy percet sem, de a hapsizgatás azért ment folyton, arra volt neki igénye és energiája, stb...

És tényleg nem vagyok bosszúálló tipus, mint ő, de azért jól esett hallani, hogy tettem ellene egy viszontfeljelentést, ami nyomán jól meg is büntették. Igaz, ezt is képes volt a gyerek lelki nyomorítására használni. ("látod fiam, most azért nem tudok neked extra hiperszuper játékot venni, mert az a mocsadék följelentett")

Mindenesetre kapott szóban finom utalást, hogy ha továbbra sem hagyja abba a kisstílű játékait, a fagyi előbb-utóbb megint vissza fog nyalni. De ha nem bánja, játszhatunk így is...

Nagyon sokáig tűrtem, nem reagáltam a kis dolgaira. Bíztam benne, hogy ha látja majd, hogy nem idegesítenek fel a dolgai, abbahagyja, megnyugszik. De nem így történt, ő is a bosszúra tette fel az életét. Mindig is olyan volt,leginkább abban lelte örömét, ha másokat megleckéztethetett, kirugathatott, stb. De most, hogy látja, hogy nem fogom magam hagyni, felvettem a kesztyűt, kicsit alábbhagyott.

Én nem értem az ilyen embereket..

Én is elváltam és nekünk is van közös gyermekünk..A volt feleségem és én is újra házasodtunk,sőt nekem a mostani házasságomból is született egy gyönyörű kislányom..Az exemmel mai napig jó barátságban vagyunk.A közös fiúnk miatt mindig arra törekedtünk,hogy ő ne érezzen semmiben sem hiányt..É fizetem rendesen a gyerektartást,és bármikor jöhetett a fiam ha akart..nem korlátozta soha,nem tiltotta mostani feleségemtől sem..Ismerjük egymást..Amikor a fiam születésnapja van,én mindig csinálok neki egy kerti partit ahová az exem is jelen van..A két "feleség" jóban vannak,nem riválisok,hiszen én a feleségemet szeretem,az exem meg imádja a férjét..Ez így lenne normális.Ha valami egyszer elromlik/véget ért azt hagyni kell ,és tovább kell lépni..Mi értelme egy életen át tönkre tenni több embert is?

A kislányom is imádja a bátyát,és "Andikát" ahogy hívja az exemet..Ez a béke így jó ahogy van..Miért jó ha kínzunk másokat??Ez az élet nekik??

41/F