Szerintetek normalis, hogy úgy gondolom, hogy akkorsem válnék el, ha félrelépne? Vélemények?

13:24-es vagyok és első 13:27-es.

Én hasonló helyzetben voltam. második 13:27-es leírta, ami még tök fontos sztem. Az elmélet, hogy átgondolni, megérteni nagyon fontos, de hogy ez hogy működika valóságban, az még fontosabb. Én csak hasonlóban voltam, de az állandó bizonytalanságot nem bírtam elviselni. enm lehetett tudni, megcsalt-e , ha igen akkor is csak csókkal, de én szerelmes voltam belé és istentelenül fájt. egyértelműen nem csalt meg, de többször hazudott és flörtölt. mindig könyörögtem neki, h csak legyen őszinte, és menni fog bíznom benne, de a mai napig úgy érzem, ő képtelen őszintének lenni.SZóval én tönkrementem ebben a bizonytalanságban. Ugyanakkor azt gondolom, az empátia, a megértés, az, hogy emberént tekintek magamra és a másikra, így megértem, mit miért csinál, hihetetelenül fontos személyiségfejlesztő. De ehhez partnar is kell, ha ő nem partner abban, h megértsük egymást, h elmagyarázza, az nem az empátia hiánya, egyszerűen csak időpocsékolás és össze nem illés.

Hát ez kényes kérdés. Ha egyszer történik meg, az más, mintha renszeresen. Ha nem voltak benne érzelmei, az más, mintha szerelmes. Ha elmondja az más, mintha mástól tudod meg...

Véleményem szerint egy párkapcsolatban nem a megcsalás a legnagyobb árulás, így vélhetőleg túl is élheti a kapcsolat.