Miért van az, hogy mindenki szétmegy? Ennyire felelőtlenek az emberek? Akkor meg minek a gyerek?!?!?

Látod itt a hiba: hülye vagy.

Nagyszüleink és elődeink nem azért maradtak együtt, mert ők sokkal felelősségteljesebbek lettek volna, telve tisztelettel, türelemmel, szeretettel - hanem mert egyszerűen ez volt a szokás. Azt hiszed, 500 éve mindenki holtomiglan szerette egymást? Ugyan!

Régen is ugyanúgy kiszerettek egymásból az emberek (már ha szerelemből házasodtak egyáltalán), csak akkoriban tilos volt elválni. Tiltotta az egyház, a nép, a hagyomány.

Azt mondod, milyen már, hogy ma mindenki szétmegy. Nyilván nem ártana az embereknek némi türelmet tanúsítani egymás iránt, legalább megpróbálni helyrehozni a dolgokat. De ahogy írták, az emberek rettenetesen nagyon tudnak változni az évek alatt, ez természetes. És szerinted az jobb, ha 50 évig élsz valaki mellett, akit nem szeretsz, mintha megkapod az újabb lehetőséget a boldogságra? Te ezt választanád talán?

Mellesleg a felelősségről: a szerelmes emberek nem gondolnak arra, hogy egyszer véget ér a románc. nincs mit túlmagyarázni, ez a szerelem, nem a tizenéves terhes tinikkel kellene példálózni, ha hiteles akarsz lenni.

Popper Péternek volt egy elgondolkodtató előadása, ahol azt fejtegette, hogy manapság kissé álságos azt várni, hogy örökre szóljon egy házasság, főleg, ha ezt a múltbeli házasságokkal támasztják alá.

2-3-500 évvel ezelőtt összeházasodtak, lett pár gyerek, néhány évig együtt éltek, majd jött egy háború, tífuszjárvány, stb, hopp, férj kiesett.

Vagy a nő halt meg gyerekágyi lázban. Akkoriban nem is 70-80 év volt a várható életkor az egészségügyi és hadi helyzet miatt.

De a gyerekekkel is hasonlóan volt (erre nagyapám is jó példa!), egy családba született 10-15 gyerek, ebből 20-30% valamilyen gyerekbetegségben meghalt, éhen halt, néha több is.

Tehát léteznek élethosszig tartó házasságok, de a jelenlegi békés (hadi szempontból), egészségügyileg biztosabb hátteret nem olyan régóta teremtette meg magának a társadalom egy része (Afrikára ugye ez nem igaz nagyrészt). Szociálisan nehéz még felzárkózni az új mintákhoz. Az ún. fogyasztói társadalom se túl régi, szerintem még az értékkeresési fázisban vannak az emberek társadalmi szinten (statisztika szemszögéből).

Másrészt ott van, amit már említettek: régen a nők teljes mértékben kiszolgáltatottak voltak a férjüknek. Nem volt saját keresetük, a családon belüli erőszak sokkal elfogadottabb volt. A válás viszont szégyen volt, még akkor is, ha nyomós ok volt mögötte (teszem azt egy nagyon brutális férj). Ilyenkor hamarabb verték agyon a nőt, minthogy elváljon.

Házasságról általában: a sajátom előtt beszélgettem anyámmal (70 felé közeledik), neki kettő is volt, a második apámmal, ami azóta is tart. Kérdeztem, hogy mi a "normatív" idő, hogy érdemes legyen házasodni. Mondta, hogy ilyen nincs, ahány ember, annyi kimenetel. Vannak, akik egy hónap után bútoroznak, házasodnak, gyerek születik és nagyon jól működő házasságuk lesz. Van aki meg 10 év után mondja ki az igent és mégis válás lesz belőle pár éven belül.

De érdemes a neten rákeresni a párkapcsolatok dinamikájáról szóló cikkekre. Magam is meglepődtem, hogy mennyire törvényszerű dinamikák vannak jelen (a saját kapcsolatomban is sok mintát felismertem), és mennyi válásos kérdést lehetne onnan megválaszolni.

Hasonlóan megjósolható és hasonló a háttérmechanizmus is, mint a gyásznál. Van néhány fázis, amin át fog menni a kapcsolat. Ezeknek a megfelelő kezelése függ a felektől.

Miért bántjátok a kérdezőt?????

Teljesen átlagos mai problémáról vetett fel egy kérdést. Majdnem minden házasság válással végződik és a legszomorúbb, hogy azok a gyerekek csonka családban fognak felnőni.

Az is teljesen átlagos probléma, amit szintén kiemelt a kérdező, hogy a gyerek születése után megszűnik a férj feleség viszony, csak a baba anya és jobb esetben apa, rosszabb esetben háttérbe szorul minden, ami a házasság előtt volt. Szóval a férj feleség, szerelem részét valahogy elfelejtik a párok és én is ezt látom, hogy sokan tényleg csak a gyerekről tudnak utána beszélni, semmi másról, pedig lehetne másról is. A barátnőm csodálatos anya, mégis olyan jókat el lehet hülyülni vele, tájékozott és bármiről el lehet vele beszélgetni. Tehát ilyen is van és az ő kapcsolatai teljesen rendben vannak, szerintem ő csinálja jól. Ő is beszél a gyerekéről, de csak addig, ameddig mindenkit leköt.

Nem tudom mit nem értettetek ezen a kérdésen, a kérdező nem buta,csak úgy tűnhet indulatosan fogalmazta meg a kérdését, viszont emlékeztetnék rá mindenkit, hogy ez gépelt szöveg, itt nincs hangsúly. Próbáljátok újraértelmezni és úgy megválaszolni a kérdését, ezerszer érthetőbb és logikusabb lesz mindenki számára.

Van úgy, hogy valaki annyira vágyódik a gyerek után, hogy mindent bevállal, csak legyen neki.

Egyébként hiába írod, hogy nem akarsz provokálni, mégis provokatív vagy, hiszen inkább bírálsz, mintsem kérdezel. Apukám mondta mindig, hogy nem ítélkezni, hanem elfogadni kell, legfőképp pedig levonni a tanulságot, hogy mi már nem kövessük el uazt a hibát.