8 év együttélés,2 gyerek. Elhidegültünk. Elhagyjam? Részletek alább.

Párommal 8 éve ismerkedtem meg. Én akkor 21 voltam, ő 32. Ő frissen elvált, 1 gyermekes apuka volt, de NEM miattam váltak el. Nekem is pont előtte ért véget egy komoly kapcsolatom, és nem terveztem előre semmit, csak annyit, hogy érett, komoly férfit keresek.

Nagyon gyorsan történt minden: megismerkedtünk, nekem nagyon tetszett, hogy kedves, figyelmes, bókol, virágot kapok tőle, stb....Fél év után összeköltöztünk, majd ő megkérte a kezemet. Házasság nem lett belőle, mert soha nem jutott pénz az esküvőre-amit szerinte én megérdemeltem volna, ezért nem akart "két tanús" esküvőt.

Teltek az évek, szépen éltünk együtt, de nekem nagyon hiányzott a bulizás az életemből. Én mindig nyaggattam, hogy menjünk el ide-oda, de ő mindig csak legyintett, hogy erre nincs pénzünk. A két kezemen meg tudom számolni, hogy ez alatt a 8 év alatt hányszor mentünk el szórakozni. Gondoltam, ha ő nem szeret bulizni, majd elmegyek nélküle a barátnőimmel, munkatársaimmal. Na,ez kb 3-szor fordult elő, mert ő ilyenkor mindig cirkuszt rendezett. Hozzáteszem:kb. 2 éve hagyta abba a focit, ami együtt járt azzal, hogy a vasárnapokon+heti 2 este ő nem volt otthon, gyakran éjszakáig. Manapság pedig (főleg,ha az elmúlt fél évet nézem):hazaér a munkából, majd eszik, aztán lelép a kocsmába.Nem részegen jön haza, de azt az időt velem is eltölthetné, ha annyira szeretne,mint mondja.

Én lassan 6 éve vagyok itthon GYES-en. Két gyerekünk van, akik szeretik az apjukat, és viszont. De velük is egyre kevesebbet foglalkozik. Pl. azt az időt, amit naponta a kocsmában tölt, eltölthetné azzal is, hogy a gyerekeivel játszik, beszélget. Mert ő egyébként minta-apának tartja magát.

Kifelé egy boldog családot mutatunk, én viszont egyre jobban szenvedek. Mivel csonka családban nőttem fel, nem ilyen életet terveztem a gyerekeimnek. Azonban a párommal nagyon felületes már a kapcsolatunk: szex kb fél éve nem volt, és én nem is akarom, hogy egyáltalán hozzámérjen. Utálom, hogy büdös a lába, hogy hangosan szellent, hogy csámcsog, szóval lassan már mindent.

A törés akkor lehetett, amikor legutóbb kb 1 éve megígérte, hogy na,akkor most elvesz. Én a fellegekben jártam, tervezgettem, aztán jött a hidegzuhany: mitervezgetek én, amikor nincs pénzünk;és különben is én hisztiztem ki ezt az egész esküvőt.

Amiket én sérelmezek: a kocsmázás, de ha én kérem, hogy menjünk el kettesben, akkor annyi a válasz: jó, keress valamit, aztán meglátjuk...A dolgát nem végzi el, van, amit évek óta nem fejezett be a lakáson, azóta nézegetjük. Arra sem képes, hogy fát behozzon,vágjon, hogy ne nekem kelljen. A gyerekeknek füvet-fát ígérget, de azokból semmit nem teljesít.

Egyszerűen nem tudom már tolerálni a hülyeségeit.

De mi legyen: csak anyukámhoz tudnék menni, ahol 1 szobában lennék a gyerekekkel. A lakás, amiben élünk, az öcsém+anyám nevén van, de én a páromat nem szívesen raknám ki onnan (legalábbis átmenetileg, míg tudna hová menni). Még gyes-en vagyok, és nem tudom, hogy lenne-e állásom, miután lejár (ez kb fél év). Tehát anyagilag is tőle függök. Viszont nem akarom kisemmizni, hiszen mégiscsak szerettem valamikor....Így is fizet már gyerektartást az amúgy is kevés fizetéséből, most még két gyerek után kellene....Szóval e szempontból sajnálnám.

Gondoltam arra is, hogy összeszorítm a fogam, együtt maradok vele a gyerekek érdekében, aztán idővel talán megjavul ez az egész. A baj csak az, hogy ezzel saját magamat tenném boldogtalanná, és az nem jó a gyereeknek sem.

Van valaki, aki átélt már hasonlót?

Véleményeiteket várom!!!!