Tényleg én vagyok a parnoiás vagy lehet benne valami? Lehet rájött mit dobott el és próbálná visszacsinálni? Miért nem látja hol a határ?

Persze, de az emberekre nem jellemző a hibáik belátása. Provokál. Ha felveszed a provokációt, akkor beszállsz a játékába, ezt értsd meg.

Nem az a lényeg, hogy ki tudja bizonyítani az igazát, elég ha te tudod. Ő a te igazad soha nem fogja elismerni.

TArtani kell a három lépés udvarias távolságot, akármit mond vagy tesz. Addig nem adsz fegyvert a kezébe.

He barátkozni vagy ellenségeskedni kezdesz vele, van mibe kapaszkodnia.

Nézd levegőnek. A fényképek helyett, ha kutya lenne, körbepisilte volna a férjed. Provokáció. Ahogy fentebb írtam, akit nem tudnak provokálni, arról egy idő után leszállnak.

Egyébként ne tudd meg, hogy az ex családi körben milyen bűbájos velem. Ezzel is próbál mindenkit a maga oldalára fordítani (pl lánya születésnapja, ahol az ő családja és a férjemé is ott volt). Még meg is ölelt.

De ezt ugyanúgy nem szabad felvenni, ahogy az ellenségeskedést sem.

Ha gondolod, írj nyugodtan, privátba is akár.

Ő nagyon korrekt ember, évekig bízott a csodában, hogy baráti viszonyban maradhatnak. Mivel a haragtartás képessége hiányzik belőle, ahogy írtam, sokszor a nagy balhék után is röppent az első kedves szóra.

Aztán egyszer-kétszer kiakadtam neki, hogy neki van egyedül eszköz a kezében (sajnos a balhék a lányát is elég erősen érintik, mert ő az adu ász "boxzsák" az anyukának), a lányára is legyen tekintettel és ne próbáljon barátkozni.

Nem azért, mert az exe, hanem mert egy ilyen stílusú ember, aki ettől azt hiszi, hogy bármit megengedhet magának. Először megsértődött, de amikor látta, hogy mennyire felhúztam magam, mondta, hogy oké, neki ehhez nincs érzéke, akkor segítsek, tanítsam.

Úgyhogy lépésről lépésre átvettük, hogy a "bizalmasan elcsevegünk az életünkről" az valójában azt jelenti, hogy "nyitva a kapu, szabad a bejárás". Így még a vizsgáiról se nyilatkozzon, ÉREZTESSE, hogy nem haverok. Nhezen, de belejött, azóta az ex is érezhetően tisztelettel közelít. E-mailben kért telefonálási lehetőséget (régebben naponta többször hívta, minden szir-szarral), pedig kivételesen jogos lett volna a telefon, mert a gyerek sunyizott valamit az iskolában.

Ilyenkor megdicsérem a férjem, emlékeztetem, hogy mi minek a következménye lett, stb.

De azért is hallgat rám, mert sokszor nagoyn pontosan megjósoltam egy-egy helyzetből,hogy mi lesz a vége. Neki amolyan abraka-dabrának tűnt, de egyszerű helyzetfelismerés és emberismeret volt, nem boszorkánykodás.

Bocsánat az ismételt kutyás példáért, de ha a kutya rátojik a szőnyegre és virslit adok neki, az kutyának azt jelenti, hogy a szőnyegre tojni jó, sőt, illdomos. Ha következetesen az orrára koppintok vagy ignorálom, akkor rájön, hogy a szőnyegre tojni rossz, mert KÖVETKEZMÉNYE lesz.

Af érjem is azt cseszte el sokáig, hogy nem volt következetes. Sőt, ha kihozta a sodrából, ész nélkül fenyegetőzött, amit persze nem tartott be.

Ezt is mondtam neki, hogy ne fenyegetőzzön, vagy ha igen, akkor maradéktalanul tartsa be. Ez olyan, mint az ígéret. Egyébként hitelét veszti.

Attól soha nem tartottam, hogy a férjem visszamenne hozzá.

Nálunk az irányításról szól az egész. Amíg házasok voltunk - már elnézést, de nincs rá jobb szó - volt csicskája. Most nincs, és ezt nem bírja lenyelni.