Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg én vagyok a parnoiás vagy lehet benne valami? Lehet rájött mit dobott el és próbálná visszacsinálni? Miért nem látja hol a határ?
Köszönöm nektek!
Utolsó, irigylem a türelmed és higgadtságod! :)
Sajnos ennél én forrófejűbb vagyok.
Édesapámmal is beszélgettem erről, ő azt javasolta beszéljek a férjemmel és állítsa le ő. Persze, ha az ex túllépi az "álomhatárt" nyogodtan jelezhetem én is neki, hogy vegyen vissza. Félek, hogy ha én állítom le, akkor megint a gyerekkel való kapcsolattartás megnehezítésével áll bosszút. Ennek a nőnek sajnos semmi sem szent, a férjem pedíg rendkívül jó ember.
11:25-öt értettem utolsó alatt, de neked is köszönöm.
Tudom, hogy igazad van.
Tehetetlen döhöt érzek és azt, hogy valaki folyamatosan azon mesterkedik, hogy aláássa a házasságomat. Próbáltam már én is a "nem veszek róla tudomást" hozzáállást, de nem jött be ez sem.
"Mivel láthatás (gyekek) is van, azt is tudtad, hogy az ex mindig képben marad, nem lehet úgy levakarni, mint egy gyerektelent"
Igen, ezt tudtam. De azt nem gondoltam, hogy a gyereket érintő dolgokon kívül a csacsogás és a férjem irányába történő jópofizás is napirenden lesz. Azzal sose volt gondom, hogy a gyerkőcöt érintő dolgokról beszéltek. Csak azt nem értem miért szeretne nekiállni nosztalgiázgatni, ahelyett, hogy ő is élné az életét a párjával.
Még egyet elmesélek, hogy még érthetőbb legyen a gondom.
A gyerkőc szülinapján is jött a negédes sms, hogy ugyan szar volt az elmúlt pár év, de a múlt akkor is nagyon szép volt és, hogy köszöni.
Lehet bennem van a hiba, de akit azzal vádolok, hogy így meg úgy megvert, meg hasonlók (hozzáteszem nem igaz), akkor annak az irányában nem törnek ki belőlem ilyen érzelmi megnyilvánulások. Nem?
válasza:11:25-ös vagyok. Persze, hogy engem is dühített, fejben többször is vertem a koponyáját a betonba. DE. Ott is van közös gyerek, aki miatt nem mondhatom azt a férjemnek, hogy "többet szóba ne állj vele".
Végiggondoltam: az exnek az a célja, hogy felidegesítsen és összeugrasszon minket. Ha látja rajtam, hogy célt ért, akkor felbátorodik. Tehát, ha lesüllyedek a szintjére, legyőz a rutinjával.
Hidd el, nekem se két nap alatt sikerült. Évek alatt. Voltam én minden, csak királylány nem. Férjemnek annyit mondtam, hogy ha fizikailag rám támad, akkor egyrészt meg fogom védeni magam, másrészt igyekszem minél több sérülést begyűjteni, hogy legyen mi alapján feljelentést tennem. Szerencsére erre soha nem került sor, mert a szája nagyobb.
De már azt látom, hogy kezdi feladni, mert "nincs benne élmény". Ő csinál valamit, én meg sehogy se reagálok rá. Nekem a legédesebb bosszú az volt, hogy összebarátkoztam a szüleivel, akik NEKI lelkendeztek rólam, hogy milyen aranyos vagyok. Gondolom főtt a levében.
Férjemen néha talál fogást, mert ő befolyásolhatóbb (ha nagy balhé után puncsol, hajlamos barátibb hangnemre váltani, mert "hátha nyugodtabb lesz a viszony").
Férjemre is azzal tudtam hatni, hogy "nézd meg, rólam is leszállt, mert nem reagáltam se mocskolódásra, se puncsolásra".
Próbálom nagyon következetesen, a diplomácia jegyében kezelni a helyzetet. Udvarias vagyok, de nem állok le vele csacsogni - és nem is ordítok vele, akkor se, ha jogos lenne. Tartom a három lépés távolságot. Nekem ez lett a nyerő taktika, szinte mindent elértem vele, amit akartam.
Ha belemegyek a provokációkba, azóta nemhogy javult volna a helyzet, hanem felbátorítottam volna.
Az "én vagyok a felesége!!" duma nálunk is ment a házasságunk előtt. Nem reagáltam, mert mindketten tudjuk a tényt, hogy tőle elvált, velem együtt él. Minek győzködjek egy olyan embert a véleményemről, sőt a tényekről, akinek nem adok a véleményére?
Az is volt, hogy "én szültem neki gyereket!!". Való igaz, ez is egy tény. Erre annyi volt a reakcióm,hogy "és milyen jól tetted, mert Juci nagyon aranyos lány, örülök, hogy megismerhettem". Köpni-nyelni nem tudott, nem erre a reakcióra számított.
Bármennyire is jogos lenne, hogy kiborulj, próbálj magadon erőt venni. Ha látja, hogy minden tette felesleges, mert nem reagálsz, meg fogja unni. Nem két hét alatt, de fel fogja adni. Csak légy nagyon következetes.
Ahol meg lehet, kerülni kell a kontaktot. A férjed nem akar tőle semmit, de kénytelen valamilyen kapcsolatot fenntartani vele a közös gyerek miatt.
Édesapádnak igaza volt, nézd levegőnek.
Köszönöm!
Egyébként egy olyan szitura, amit írtam, mit reagáltál volna? Én egy szót sem szóltam rá csak mint egy idióta (legalábbis annak éreztem magam) vigyorogtam. A legjobban az fáj, hogy megalázónak éreztem a helyzetet és, hogy a férjem nem "védett meg", azzal, hogy közölte volna vele, hogy kössz, de nem tartok rá igényt. Lehet tényleg én vagyok a paranoiás, de már nagyon szeretném, ha nyugodtan élhetnénk az életünket. Az ilyen húzásoknál csak attól tartok, hogy mi lesz, ha jön a közös baba. Múltkor a gyerek mesélte, hogy jön a baba, csak azt felejtette el közölni, hogy nem nálunk, hanem a barátainknál. Nem nyugodott az ex, természetesen zavarodott hangon rákérdezett erre is. Zavar, hogy túl sok dolgot tudunk az ő életéről (és itt nem a gyerekre gondolok értelem szerűen) és az is zavar, hogy érdeklődni próbál. Á, ördögi kör. Alig várom már, hogy a gyerkőc "önjáró" legyen saját telefonnal és, hogy végre vele lehessen egyeztetni a láthatásokat.
válasza:Ennél jobban nem is csinálhattad volna. Nem kell reagálni rá. Mintha nem is érdekelne.
Abban meg valakinek igaza volt korábban, hogy a férjed korábbi élete, az ő múltja.
válasza:Az életéről a sok dolgot honnan tudjátok? Bele lehet udvariasan fojtani a szót akár élőben, akár telefonon. "Ne haragudj, mennem kell, majd beszélünk"
Ő rólatok honnan tud?
Van egy taktika, amivel az ilyen nők (alapvetően az értékesítésben használják, de van akinek ösztönösen megy) operálnak: kérdéseket tesznek fel. Az emberek meg automatikusan válaszolnak. Témát kell váltani.
Hülye példa, de:
- Mikor lesz babátok?
Válasz:
- Na, végre elkezdett forrni a leves, már nagyon éhes vagyok. Nálatok mi lesz az ebéd?
Teljesen más téma, majd kérdéssel őt elvezetni az eredeti témától.
Ha meg hazugságokat terjeszt rólad... gondolom a barátaid, családod, férjed neked fog hinni, nem neki. Így ezt is ráhagynám, hadd terjessze. Aki meg nem szeret vagy az ő barátja, az közjegyzővel se fog hinni neked.
Nem mondom, hogy sokmindent tud, de próbálkozik.
Amit tud, azt gondolom a gyerkőc meséli el, mit látott vagy hallott nálunk.
válasza:Arra sajnos nincs recept, max. a gyerekre sem tartozó dolgokról ne beszéljetek előtte.
Tud valamit kezdeni is az információval, vagy csak annyit, hogy "örül neki"?
Nyiltan már nem gonoszkodik, most épp a "jófej vagyok" és talán "barátok is lehetünk" viselkedés jellemzi.
Szerintem, ha egy válást a felek nem egy kávé mellett beszélnek meg, hanem évekig megy a csatározás, a hazudozás, akkor a gyereken kívül másról nem nagyon kellene társalogni. Főleg nem az "új" társ előtt kellene nekiállni nosztalgiázni. Vagy tényleg én látom rosszul? Szerintem mindenki foglalkozzon az új életével, ami volt az volt, de elmúlt nem kellene bolygatni. Főleg annak a félnek nem, aki az egészet felrúgta és megalázta a másik felet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!