Vannak itt olyan már felnőtt emberek, (vagy akár még gyerekek), akik bánják, hogy anno a szüleik nem váltak el ("a gyerekek miatt")?

Én is írhattam volna azt, amit az első kommentező. Tök ugyan ez a történetem. Apám alkesz, de dolgozott, és ezért nem haltunk éhen... Anyum folyton sírt, mi pedig meg voltunk félemlítve...soha nem vert meg, bár inkább néha azt tette volna... a lelki terror borzasztó volt..!! Anyum nem tudott elválni, mivel nem tudott volna eltartani 3 gyereket egyedül a kevéske fizetéséből... Így teljesen ki voltunk szolgáltatva... Bárcsak lett volna valami megoldás...

üdv.

Én még csak most válok, egy hónap múlva lesz az első tárgyalás. Szomorú, hogy az érdek és megszokás miatt annyi rossz házasság van, s annyi gyerek élete nehéz emiatt.

Az én gyermekem másfél éves csupán. Apuka felelőtlen, munkakerülő, és sose foglalkozott a gyermekével. Már a szülésnél olyan nemtörődöm volt, hogy megindította bennem a lavinát. 13 hónap kellett, míg rájöttem, semmi értelme arra várni, hogy a férjem összeszedje magát, mikor elküldtem, boldogan ment. Egy bocsánatot nem kért soha, és 4 hónapja felénk se szagol, magasról tesz ránk. Azóta már visszatért a régi bulizós életébe, csajok, pia, haverok. Ennyit róla, mi békésen élünk babámmal, a szüleimnél. Fél év múlva megyek dolgozni, és teljesen korrektül élünk majd, boldogan, mint most is. És a gyermekem jövője is boldog lesz, nem lesz a feje felett vita és szomorúság. Pláne nem adósodunk el, mert idejében elküldtem az apját, akinek sehol nem tetszik dolgozni, egy naplopó, elkényeztetett hülye gyerek volt, a szülésig rendben volt minden, mert én mindent megcsináltam, elintéztem, de amint megszületett a gyerek, már jó lett volna, ha ő is segít, tehermentesít, de kiderült, hogy semmihez nem ért. Ha vele maradunk, most szegények lennénk, mint a templom egere. Azóta sem dolgozik, most már fél éve. Gyereke anyagi biztonsága, hogy léte, egészsége nem érdekli. Buta férfiak, mindenki váljon el, akinek rossz és helyrehozhatatlan a házassága!