Vagyoni alapon kérhető-e tartásdíj?

Azzal azért tisztában vagy, hogy ha a férjed 180 000 Ft gyerektartást fizet, ehhez elvileg illene neked is annyit tenni.

Jó, tudom ezt nem teheti meg mindenki, de a férjed ígértete adott rá, hogy a hivatalos dolgokon túl más egyéb költségekbe is hajlandó beszállni. Én biztos adnék neki rá esélyt, hogy beválthassa az ígéretét, inkább egyezzetek meg ti és hagyjátok ki belőle a bírákat. Mindenesetre a gyermek eltartása akkor se csupán a férjed dolga. 180-ból nagyon sokan vígan tudnának 2 gyereket nevelni.

Sokan 3 gyereket nevelnek 180.000.- Ft-ból! Ne panaszkodj,ha te ennyit kapsz! Ebből és a te jövedelmedből már szépen megélhettek. A gyerekek pedig tartsanak jó kapcsolatot az apjukkal,akkor biztosan segít majd pluszban is!

A törvény szerint annyi tartásdíjat kell fizeznie az apának,amennyi a gyerekek neveléséhez szükséges,többet nem. Téged nem neki kell eltartania,és neked is ugyanannyi a tartási kötelezettséged,mint az apának. Ha havi 360.000.-ből éltek,abból már luxus dolgokra is futja.

Nem kell kapzsinak lenni,és az apát minél jobban lenyúlni!

Nem kellene belekeverni a válaszolóknak a saját érzelmeiket, csalódottságukat, a saját jövedelmi helyzetükből fakadó irigységet a válaszaikba.

A jog azt mondja, hogy az a fél, akinél a gyermekek maradnak, természetben váltja meg a gyerektartást, tehát téves felfogás, hogy annak a szülőnek is ugyanannyi pénzt kell hozzátenni, mint amit a másik szülő ad. Két pici gyerek hatalmas hátrányt jelent a munkaerő piacon annak a szülőnek, akinek kötelessége a gyerekekről napi szinten gondoskodni, ellátni, ha beteg velük maradni, stb, stb. Ennek ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a fejekben egyáltalán nincs rendben. Mindenki úgy gondolja, hogy az nem plusz teher, nem hátrány, ha valaki két kisgyereket nevel egyedül? (Nem a szélsőséges esetekre gondolok, hanem általánosságban, tényekre szorítkozva.)

a jog azt is kimondja, hogy a gyerekek nem szenvedhetnek anyagi hátrányt abból, ha a szülők elválnak. Ezt szinte képtelenség betartani Magyarországon az általános szegénység miatt, de ettől még ez így van megfogalmazva a törvényben. Tehát ha valaki anyagilag megteheti és a gyerekinek átlagon felüli körülményeket biztosított a válás előtt, akkor válás után is illene ezeket biztosítani, csak hát tudjuk, hogy ez nem így történik...

A törvény azt is előírja, hogy a gyerekek megszokott életvitelét, megélhetését kell biztosítani a gyerektartással, tehát ha a szülő vagyoni helyzete megengedi, akkor ebből kell kiindulni.

A gyerektartás mértéke annyi, amennyit a bíróság megállapít, tehát az a szabály, mely szerint a legális bér 40%-a lehet csak 2 gyerek esetén, ez csak általánosságban igaz, ettől még bármikor el lehet térni, ha a felek erre kérelmet nyújtanak be.

Pl ha a szülő 1 millát keresne hivatalosan havonta, a bíróság nem fog 400.000Ft-ot megítélni, ha valamelyik fél kifogást emel ellene...

Minden megállapodás kérdése. A bíróság mérlegeli az elé tárt körülményeket és az alapján ítél, de ha valaki nem szólal meg, hogy mást szeretne, mint a bevett bírói gyakorlat, akkor az általános szabályokat követi a bíróság.

Vagyoni alapon nem kérhető, jövedelmi alapon jár.

Az, hogy valaki valaha sokat keresett, és most van valamekkora vagyona, nem elegendő indoklás arra, hogy hónapról hónapra elő tudja teremteni újra azt az összeget, amit a másik fél kér. (Ezért is igazságtalanok a vagyoni adók is.)

Amire a kérdező gondol, az inkább a bevallott és a valós jövedelem feltűnő különbözősége. Ha ez nagyon nagy mértékben eltér, akkor is érdemesebb a két félnek a megegyezésre törekedni szerintem, mert ha a helyzet eldurvul, és vagyonosodási vizsgálat lesz, meg feljelentgetések az APEH-nél, abból sem a kérdező, sem a gyereke nem jár jól, mert akkor azt a pénzt elviszi majd az állam bírságolás formájában. Tehát ez egy olyan helyzet, amikor bármennyire is haragszom a másikra, a közös érdekünk a békés egyezség. Ha a kérdező nem akarja eltartatni magát is a volt férjjel, akkor a 35-40eFt nekem nem tűnik se túl soknak, se túl kevésnek a gyerek neveléséhez. Főleg, ha tényleg beszáll természetben is az apa.

Persze, ha a cél a másik megleckéztetése, életének tönkretétele, akkor jöhet a mehet: bármit, minden áron. Én ezt nem tartom jó ötletnek. A gyereknek semmiképpen nem érdeke, hogy a szülei rosszban legyenek. Ő mindenképpen együtt látja a szüleit, azok az Ő szülei, nem lehet lecserélni őket, és nem választhat közülük. Arról dönthet, ha nagyobb lesz, hogy melyikkel akar egy fedél alatt élni, ám akkor is az az egészséges lelkileg, ha mindkettőt egyformán szereti. Ez az érdek (a gyermeké) sérül legtöbbször a válási hercehurcákban.