Más is érezte ezt, sok évvel válás után egy gonosz embertől, hogy már sose lesz jó, jön helyre az élete?

Elváltam a férjemtől több mint 12 éve, nem tisztelt, volt hogy pofozott, félelemben tartott.

Évekig készültem lelkileg a válásra, hol úgy éreztem jó ötlet, hol nem. Ez így ment évekig.

Mindenki azt tanácsolta, hogy váljak el es minden megoldódik, a helyzet megnyugszik.

Utólag visszanézve látom, hogy semmi nem oldódott meg, evekig sanyargatott a válás után megmérgezte a mindennapjaim a közös gyerekünk által, aki akkor még kicsi volt, 5 éves.

Fenyegetések, perek, szidalmak, a gyerek előtt, hiaba kértem ne a gyerek előtt azt mondta nem érdekli.

Kb 12 évunket tette tönkre válás után, csoda hogy nem patkoltam el infarktusba de még megtörténhet.

Persze a hivatalok tanácsait buzgón hallgattam akkoriban, hogy ne hagyjam magam jelentsem fel stb, amivel nem mentem soha semmire.

Az az érzésem hogy a hivatalok vele szimpatizáltak mert gondolták elhagytam mert viszketett nekem. Itt külföldön ahol lakom, (eu ban) a gyerekjólétisek kiképzetleneknek tűnnek, akik ismeretségekkel jutottak a poszthoz.

A gyerekem magához csalta beígért neki pénzeket, ajándékokat stb es amikor nála volt a gyerekem, nem tudtam ott vigyázni rá, mellette lenni ugye.

Ma már azt gondolom, hogy a gyerek miatt megérte volna hogy vele maradjak, ameddig nagykorú lesz, mert megkímélődött volna csomó traumától, legalább tudtam volna mindig mellette lenni!

Mert hiába váltam el, az életünk nem lett jobb, közös felügyeleti jog van es megmondtak az ügyvédek hogy kicsi a sansz hogy elveszítse, mert nincs filmezett bizonyíték hogy vert, es csak lesz egy hosszú 2 éves per aminek a végén a felügyeleti jog közös marad de hatha lesz új nője es akkor leszáll rólunk mert így szokott lenni.

Ez a leszállás nem történt meg, új nő mellől sem, aki akadt neki vagy 5 év után kb, ugyanolyan kedvtelve fenyegetett.

Tudom hogy jól döntöttem hogy elváltam sőt nem is kellett volna vele találkozzak, de a gyerek így jobban szenvedett mert 2 ház közt volt, az apja húzta ellenem, traumatizálta, sajnos a gyerek nem volt az a típus aki hozzámjöjjön, segítséget kérjen tőlem, vagy nálam menedéket keressen, hanem némán tűrt, mindent utólag tudtam meg, pedig úgy neveltem, hogy legyen akarata, kicsi korától tisztelve volt a véleménye es szeretetet is kapott mérhetetlen sokat!

Ezért sem értem miert tűrt, nálam nagy a szája, ordít ha kell az apjának meg behódolt, es sok mindent elhallgatott ami az apjánál történt pedig mindig biztattam meséljen, bízom benne az ő oldalán vagyok, kérdeztem ha bántja az apja mindig mondta nem.

Ma már látom hogy inkább maradtam volna házas es feláldoztam volna magam a gyerekért, hogy legyek a közelében úgysem ér az életem kalap szart nélküle, es ha egy rossz emberrel állsz össze sajnos mindegy már hogy elválsz vagy nem, mert már jó nem lesz az életed soha, a hivatalok biztosítják hogy nyugodtan átvágtasson az életeteken amikor kedve van es úgy csúfolkodjon ahogy akar, mert apa es jogai vannak!

Azt volt képe állítani a rendőröknek anno, hogy én vakációzni menekültem előle anyák otthonába!

Kívánom annak aki ezt elhiszi, hogy járjon ugyanúgy vagy a családtgja ahogy én