Válás/szakítás után mit érzel a volt párod iránt? (Ha van közös gyerek, így alkalomadtán látod is, kontaktban maradsz vele.)

5 év után után váltunk el. Én költöztem el és én adtam be a válópert. 1 gyerekünk van.

A gyerek dolgait mindig nyugodtan meg tudjuk beszélni, közösen döntünk. Barátok maradtunk, tudom, hogyha bármilyen gondom lenne segíteni. Nincs köztünk se harag se gyűlölet, nem veszekszünk.

Amikor rosszabb időszakom van és elfáradok a gyerektől, akkor igazságtalannak érzem, hogy mindent nekem kell megoldani/megcsinálni/korán kellni. De ilyenkor eszembe jut, hogy"te léptél le , édesem"

28 évi házasság után lépett le miután 2 éven keresztül megcsalt.

Először még a reményt éreztem,hogy vissza jőn és rendezni tudjuk a dolgokat de nem igy lett.

Ma már haragot és gyűlöletet érzek iránta elsődlegesen nem azért mert elhagyott egy másik pasiért.

Inkább azért mert nem kaptam esélyt arra,hogy megbeszéljük a történteket és megpróbáljuk rendbe hozni a házasságunkat.

Ehelyett lelépett és új életet kezdet én nem cikuszoltam csak még egyszer megkérdeztem hajlandó lenne-e vissza jönni a válasza nem.

A gyerekek is haragszanak rá és nem is tartják vele a kapcsolatot csak néha írnak egymásnak.

Több mint három éve,hogy elment ez idő alatt csak a két gyerekem esküvőjén találkoztak.

Én is csak akkor láttam meg a váláskor amire kár volt elmennem.

Ahogy telik az idő úgy kezd elhalványulni a szeretet iránta.

Teljesen elfelejteni nem fogom azért a 28 együtt töltött év szerintem azért hosszú időnek számít.

Akármi is történt ő a gyerekeim édesanya.

A gyerekeimel azóta is jó viszonyba vagyok együtt töltjük az ünnepeket,születésnapokat,névnapokat de nélküle.

Ezeken a napokon mindig összejövünk mert a 3 gyerekből 2 messzi vidéken él.