Mi lenne a legjobb döntés ebben az élethelyzetben?

Lassan 5 éve leszünk házasok de 7 éve ismerkedtünk meg. Mindketten 30 évesek már elmúltunk és van egy gyerekünk. Az a helyzet hogy elég nagy döntés előtt állok már régóta, de fogalmam sincs mit lépjek. Amíg nem lett gyerekünk még minden jó volt köztünk, sok közös programot szerveztünk, akár egy hosszú hétvégére is elmentünk ide oda. Előtte volt egy párkapcsolatom, de senki más nem volt rajtuk kívül. Mindig szerettem volna megtalálni az igazit tényleg megállapodni vágytam a szerelemre. 30 hoz közel társkeresőzni kezdtem pár emberrel találkoztam és itt ismertem meg a férjemet. Ő tűnt a legnormálisabbnak és rettentő kitartó volt. Sok randin túl voltunk de még nem éreztem azt a szerelmet amit szerettem volna ő viszont már szerette volna hogy összejöjjünk ennyi találkozás után. Siettetve éreztem magam és hát összejöttünk. Mostanában derült ki hogy a szüleinek már képről se voltam szimpatikus és megpróbálták lebeszélni a fiúkat hogy hagyjon ne erőltesse velem a dolgokat hiszen olyan kis zárkózott csendes vagyok. Mindig hétvégente jártam ki hozzájuk de sose akartam hetekig itt lenni mert már az elején éreztem hogy nem vagyok szimpatikus nekik és folyton feszengve éreztem magam náluk. Nem beszélgettem velük sose túl sokat de elviseltek úgy éreztem elfogadtak. Volt hogy anyukája megdicsérte a ruhámat, hajamat szóval az elején még vmennyire kedvelhettek. Aztán váratlanul várandós lettem pedig még nem is éltünk együtt és házasok se voltunk. Na és emiatt minden felgyorsult jött az eljegyzés házasság mert férjem mindig házasságba szeretett vna gyereket vállalni. Főként egyébként a szülei nyomására történt meg szerintem az eljegyzés házasság meg hogy várandós lettem. Én albérletbe szerettem volna költözni amit meg is néztünk én találtam én szerveztem le mindent. A szerződést kellett vna aláírnunk de férjem aznap azt mondta ő nem írja alá ő nem szeretne albérletbe menni. A szülei is nagyon ellene voltak hogy hogyan fogjuk mi azt fizetni meg a gyereket hogyan fogom tudni ellátni mert nem fognak tudni mindig odamenni segíteni. Rávettek hogy költözzek hozzájuk és 1 év múlva majd elköltözhetünk. Én mindig is éreztem hogy sose fogom tudni itt otthon érezni magamat és nem fogunk tudni így ennyien együtt élni. Viszont nem volt más választásom így kénytelen voltam ideköltözni. Szülésig úgy ahogy minden rendben volt még tényleg gondoskodtak rólam kedvesek voltak hozzám de ez főként az unokájuk miatt volt. Amint megszületett a gyerekünk és hazajöttünk mindenbe beleszólt és az első fürdetést sem hagyta hogy én csináljam, mondván hogy nem jól fogom. Alkalmatlannak tekintett mert hogy nem tudtam szoptatni sem a gyerekemet kevés tejem volt. Az sem volt mindegy hogy fogom. Sajnos a kötődés sem alakult ki köztünk nálam nem is nagyon tudott megnyugodni és sokat sírt. Mostanra teljesen a nagyszüleihez kötődik meg apukájához. Ellenem nevelték és sokszor mondja anya bánt holott sose bántottam. Néha karmol jön nekem ha meglát. Engem nagyon megutáltak férjem szülei mert sok veszekedés volt a szüleim és köztük. Hamarosan férjem el akar költözni az új házba amit sikerült anno vennünk de az a baj h így is nagyon közel lennénk a szüleihez. Nem akarják hogy vele menjek mert anyagilag mindent férjem rendezett mivel hogy én a gyerekkel voltam oviig itthon és nemrég kezdtem el dolgozni valamint a gyerek is hozzájuk kötődik velem nem szeret lenni. Férjem nem akar válni ezt nekik is megmondta amiből óriási veszekedés lett állítólag míg én dolgoztam. Állítólag engem védett véd még mindig mert hogy őt ez anyagilag nyomorba döntené és egyedül hogy nevelné fel a gyerekünket. A szülei félnek hogy ellenük megyek majd elveszem tőlük holott tudom hogy esélyem se lenne meg eszem ágában sincs hivatalos dolgokba belemenni. Viszont már nagyon utálnak itt csak a munkában érzem jól magamat de ha itthon vagyok állandóan indulatos velem anyukája és lelkileg fizikailag is bánt. (lökdös, megpofozott sokszor, bokán rúgott, a nyakamat szorítja). Szívem szerint hazaköltöznék de sokszor fenyegettek hogy mennyibe kerültem és fizessek vissza mindent, majd mondjak le a házról gyerekről, mert csak akkor mehetek el innen. Nem akarok sokáig így élni mert teljesen lefogytam lelkileg nagyon megviselt ez a pár év.