Hogyan beszéljek erről anyámmal (megcsalás a dologban)?

Kedves Kérdező!

Nem váltak el a szüleitek miattatok, legfőképp. Nem kötötték az orrotokra, hogy már kicsi korodban érzelmileg külön váltak. Ti komolyan azt hiszitek hogy a hosszú évek alatt a apukának nem volt senkije? :) szerintem ezt a szüleitek rég megbeszélték, hogy külön utakon járnak, de barátok maradtak ettől még, és nem váltak el, nektek meg nem mondták el mi a helyzet. A testvéred meg majd megtudja milyen egyedül nevelni két gyereket és hogy nincs mellette senki aki segítsen, akkor milyen lesz ha akad egy férfi aki érzelmi támogatást nyújt. És rendkívül igazságtalan dolog anélkül elítélni a kedves mamát hogy tudnátok igazán mi is történik. Igaz, ezek szerint a szülők voltak a barmok, hogy rátok tekintettel akartak lenni.

Csodálkoztam rajta, hogy üdvösebbnek tartanád, ha elválnának, minthogy együtt maradnak. Ha esetleg nem szeretik egymást és mégsem válnak el, akkor ez csakis miattatok van, és ezt nektek - gyerekeknek - értékelni kell!

Az sem biztos, hogy apukád odakint aszkéta életet él.

Szerintem ez az ő dolguk. az nem butaság, ha elmondjátok, hogy tudtok, éreztek valamit, de ne ítélkezzetek... szerintem!

Itt valahogy mindenki elfelejti, hogy a gyerekeknek is vannak jogaik és nem csak azért vannak, hogy elviseljék amit rájuk mérnek a szülők! Azért mert gyerekek még nem hülyék! Én is így éltem gyerekkoromban és megmondom őszintén a legrosszabb nekünk volt, nem volt beleszólási jogunk, nem voltak velünk őszinték, állítólag a mi érdekünkben, de ez csak önámítás, mert nekik így volt kényelmes. Felnőttem és azt gondolom, hogy azok a döntések amit ők akkor hoztak meghatározták a mi életünket is, voltak problémák és én nagyon sokáig nem bíztam meg a férfiakban és azt hittem, hogy ha nem beszélek dolgokról akkor talán rendbe jönnek, mert ezt láttam otthon! Emiatt nekem nagyon nehéz volt, hogy a páromnak megnyíljak, hogy kiadjam magam és ez állandó konfliktus forrás volt. Nekem a pszichológus segített feldolgozni és átértékelni mindent és ő adta vissza azt amit gyerekkoromban elvettek tőlem, hogy az őszinteség egy családban alanyi jogon jár! ! Ha 2 ember szereti egymást akkor ezt ki is kell mondani, vagy ha már nem szereti akkor azt is és azt, hogy a család minden tagját egyenértékű embernek kell tekinteni, legyen az fiatal vagy öreg!A döntéseinket úgy kell meghozni, hogy az senki lelki világát ne keverje meg. Már én is anya vagyok és a gyerekem úgy próbálom nevelni, hogy nyitott legyen, tudjon szeretni és tudja fogadni a szeretet és ami a legfontosabb nincs előtte színház, lehet egy szülő úgy is őszinte hogy azzal nem bánt senkit, ha elmagyarázza mi minek a következménye , mit miért tesz , úgy kell elmondani, hogy az a gyerek értse és elfogadja! Van rosszabb is a csonka családnál! Ha a szülők egymást nem becsülik, folyamatos a színjáték a hazudozás a homokba dugott fej akkor a gyerek azt hiszi ez a normális és ő is így fog élni!

Te egy nagyon értelmes gyerek vagy, látszik ahogy írsz és amit írsz, ne engedd, hogy ez a tisztaság és lelki élet kivesszen belőled, kérd meg anyukádat, hogy becsüljön és bízzon annyira benned, hogy elmondja az igazságot, hogy meg tudd érteni a miérteket, mert jogod van a tisztán látáshoz!!