Lányom miért nem fogadja el az uj páromat?

Az mindenképp tisztelendő benned, hogy változtatni akarsz, és látod, hogy a lányoddal van a baj.

Én egy olyan nővel voltam egyszer néhány hónapig, aki a lányát semmiben nem korlátozta. Anyuka simán benyalta, hogy ha a kislány valami disznóságot csinált, utána amikor az anyja odament hozzá elbeszélgetni, a gyerek bocsánatot kért (magától sose).

Ez odáig fajult, hogy a gyerek a szemébe levénasszonyozta a nagyanyját, anyuka meg csak vigyorgott rám, hogy "látod, nálunk ez megy mindig". Én szégyelltem magam ebben a helyzetben. Mostanra pedig a középiskolás lány egy beképzelt kis genya lett (sajnos nem tudok rá jobb szavakat), akit az osztálytársai is utálnak és szívatnak, ahogyan csak tudnak.

Szóval nem csak a saját, de a gyereked jövőjének érdekében se hagyd elfajulni a dolgot. Nyilván vannak fokozatok, és tudom, hogy nem túl kellemes, de tényleg bármi áron el kell érned, hogy a gyerek tudja, hol a határ. Különben az lesz, amitől tartasz. Tedd meg, amit meg kell tenned.

Sajnos a lányod most nagyon rossz korban van. Lázad minden ellen és tesztel titeket. Mennyit engedhet meg magának. Nem irigyellek, bár tudnék segíteni de minden gyerek más.

Próbáld elmagyarazni neki, hogy ez a férfi fontos számodra és szeretnéd ha egy család lehetnétek. Mond el neki, hogy ez a férfi boldoggá tesz és ezt te meg

Folytatás bocsi.

Te ezt megérdemled! Próbálj ugy beszélni vele, hogy érezze a bizalmat felőled.

Szurkolok neked, remélem sikerül boldognak lenni együtt.

Nem mondod komolyan, hogy a 11 éves lányod fogja neked megmondani, hogy kivel költözhetsz össze? Kicsit erösebb kézzel kellene megfogni öt. Ez alatt nem azt értem, hogy eröszakot alkalmazz vele szemben, csak tisztázni kell, hogy ki a felnött és ki a gyerek. Ki kinek mondja meg az úgyvant és nem fordítva. Meg kell húzni a határokat, amik egyébként akkor is ott vannak, ha semmilyen új pasi nem lenne a történetben. A flegmaság, szemtelenség abszolút elfogadhatatlan mindenkivel szemben, ezt kellene vele ellentmondást nem türöen elöször tisztázni. A lányod nem a barátnöd, véleménye persze lehet, de nincs döntési helyzetben.

Én a helyedben nevelési tanácsadót vagy pszichológust is bevetnék, hogy ne sérüljön a gyerek se, de ti se ebben a szituban.

Nálunk is hasonló a helyzet. A kisebbik gyerekem velem él, egy éve van komoly kapcsolatom. A párom teljesen más személyiség, mint az exem, az ő gyereke már felnőtt, külön él, normális srác.

Úgy viszonyul a gyerekeimhez, ahogy én is jónak látom, még egy kicsit szigorúbb is, mert szóvá teszi nekik, azt is, amit én már rég elengedtem.

Rendezett, de mégis rugalmas,gondoskodó, figyelmes,a sajátja ként szereti a gyerekeimet, csak már neki is küzdelem ez az egész sajnos.

Az anyjukról ez nem mondható el, több mindent rájuk hagy, ezzel is próbálja befolyásolni őket, mert sajnos irigy természetű. Van párkapcsolata neki is, de nem tetszik neki, hogy nekem is révbe ért az életem ezen a téren.

Tudom, hogy sajnos elejt megjegyzéseket a gyerekek előtt rólunk. A velem élő gyerek hozzáállása is hullámzó, amikor a párom rászól, az nagyon nem tetszik neki. Tervben van az összeköltözés, de amikor néha nálam alszik a párom, a gyerek undok, mogorva, nem szól hozzá, rendesen megsértődik, pedig külön szobában alszik a párom ilyenkor, én a gyerek mellett.

Én úgy vagyok vele, hogy lehet véleménye a gyereknek, azt figyelembe is kell venni a döntésekkor. Nem erőltetem, ami nem megy, de van egy pont, ami után nem szólhat bele a felnőttek dolgába. Ez sajnos konfliktusokhoz vezet, hisztihez, de ez van, ezt nem úszhatjuk meg. Ha most még nem is, de egy-két éven belül össze fogunk költözni, és ehhez alkalmazkodnia kell a fiamnak. Azzal tisztában vagyunk, hogy a párom nem lehet anyja helyett anyja, de egy normális viszonyt ki kell alakítania vele, amiben együtt tudunk élni.

Látszik hogy elkényeztetett p.csa a lanyod. 2 lehetőséged van:

Vqgy helyreteszed őt , vagy tönkremegy a kapcsolatod .

Mondjuk én biztos nem tűrném.

Ígyis úgyis sz.ba vagy mert eddig mindent ráhagytál, meg fogod szivni lehet nem most de később ez 💯. Dettó anyósom viselkedett így a sógornőm sokkal foatalabb majdnem az én házasságom is tonkre ment miatta, visszavezetve az időt nem tűrnék el a lánynak semmi zsarolást ed hisztit es a párom részéről se!

"Nekem szörnyű hogy itt állok közöttük"

Nevelni kellrt volna , legalább most kapj észbe. Nem normális ahogy viselkedsz