A válás általában jobban megviseli a férfiakat?

Mutasd azt a kutatást kedves #7-es. Az előző évtizedekben, századokban a nőknek ez egy életcél volt (hogy feleségek legyenek, szüljenek és fenntartsák a családot). A férfiak pedig hozták a pénzt.

Ez így ment régen. Ma már más világ van, de az igazság ferdítése még nem szép dolog.

11

Én nem életcélnak nevezném, hanem inkább rákényszerített szerepnek.

#12 neked kényszer, de ezt nem mindenki élte meg így az elődeink közül. Te már másban nőttél fel, neked ez a természetes. Nekik meg az volt. Biztos volt aki elnyomottnak érezte magát, de voltak sokan boldogok is.

Felesleges mai fejjel az ő helyükbe képzelned magad. Ez nem így megy.

13

Persze, mert amiről nem tudsz, az nem hiányzik. El tudom képzelni azt a boldogságot, amikor valakivel kényszerülsz élni, mert egyedül nem menne, és aki jól ki is használja a rászorult helyzeted.

Úgy vélem, kedves 9-es, hogy esetünkben a szerencse nem nagyon kapott szerepet. Vagy ha igen, alaposan "megdolgoztunk" érte. Én közel 50 felejthető kapcsolat, és egy elrontott házasság, de a párom is meglehetősen viharos előélettel érkeztünk a liezonunkba. Tudtuk/tudjuk tehát, micsoda kincsre leltünk egymásban, de azt is tudtuk/tudjuk, hogy bármilyen eget verő is a szerelmünk, az önmagában nem old meg semmit. (Legfeljebb azokat a problémákat,amik nélküle nem is léteznének.)

Az, hogy kit gyötör meg jobban egy szakítás,kedves utolsó javarészt attól függ, ki tett többet a kapcsolatba, a kapcsolatért. Fentebb említett "kalandjaimból" mind sebek nélkül jöttem ki, és a válás sem gyötört meg számottevően, pedig 18 év jól prosperáló házasság maradt hátra. Padlóra tett viszont egy lány, aki fél év után kiszeretett belőlem, hiszen mivel könnyen jöttek, sohasem tanultam meg, hogyan kell valakit megtartani. Végül is ez a lecke ébresztett rá arra, hogy semmi keresnivalóm az exem mellett, és váltam szabaddá életem nagy szerelme számára.