Egyedülálló anyukaként 3 gyerekkel, megállapodhatok, mert senki más nem fogja elfogadni a gyerekeket?

Akkor csak én vagyok más, örültem volna ha jutott volna kisgyerekes pasi.

Azt nagyon bántam hogy amikor megismertem a férjem a gyerekei már nagyok voltak, 16,18. Ha kicsik lettek volna én szívesen foglalkoztam volna velük.

De amúgy szerintem erre mondják h anyai ösztön.

A pasiknak meg ugye az nincs.

De legtöbb esetben anyagiak miatt nem akarnak gyerekes nőt. Sokan a párjukkal is sz@revőek. Akkor meg gyerekkel pláne.

Amúgy az én apám mikor megismerte anyámat, gyerekkel együtt vállalta, mert volt egy nővérem (vagyis van).

És soha nem volt gond abból ha kellett neki egy cipő, ruha, bármi. Ugyanúgy kapott ahogyan én.

De nekem ezt mondta is anyám hogy apám a azt szereti hogy nem sz@roskodik pedig a tesóm nem tőle van.

Ha találtál egy kedves, tisztességes, vonzó embert, aki gyerekekkel együtt elfogad, az valóban ritka kincs, el lehet kezdeni örülni.

Ha viszont csak azért állapodnál meg vele, mert attól tartasz, hogy nem akad "jobb", akkor szerencsésebb lenne, ha megkímélnéd őt magatoktól.