Válást megelőzően mennyire általános, hogy rendőrségi aktákba illő jelenetek zajlódjanak a felek közt?

Korábban azt hittem, ilyen inkább csak detektívregényekben vagy pszichothrillerekben van, mivel az irodalom az extrémitásokat szereti feldolgozni, illetve miután saját családunkban is volt válás, de csak annyit tapasztaltunk belőle, hogy bátyó diplomatikusan kiadta a nő útját, aki elköltözött tőle és többé nem voltak együtt, kb. mint egy munkahelyi felmondásnál, ja és se addig, se utána nem látszott rajta, hogy sokat stresszelt volna. Mondjuk igaz, még nem volt gyerek, így könnyebb lehetett nekik szétmenni.

Közben van olyan rokonom és barátom is, ahol sok év óta állítólag minden együtt töltött ebédnél hangosan összevesznek, a gyerekeik furcsán érzik magukat emiatt, de nagyon jól kitartanak egymás mellett és szerintem se lenne eszük ágában se elválni. Erre mondanánk talán, hogy amelyik kutya ugat, az ritkán harap?

Viszont régebben nap mint nap fültanúja lehettem, amint a szomszéd, enyhén idősödő, mások felé tűrhetően visszafogott arculatot mutató pár lakásában ment a féktelen ordibálás, zuhogtak a pofonok, időnként a bútorok is, majd egyszer hirtelen mindketten kiköltöztek (valószínűleg elváltak, bár semmit nem hallottunk többé felőlük).

Most itt van V.J. kontra M.P. esete, folyton azt szemlézi a sajtó, hogy a karakán közszereplő hölgyet már rendőrök védték attól a nagyarcú kis fütyköstől. Ráadásul mindketten jólszituált jogászok, nem holmi lumpen kocsmatöltelékek. Persze főleg összezárva olyasvalaki is lehet akár fizikailag is veszélyes, akiről amúgy a környezete se gondolná, vannak erre is jó kis megtörtént sajnálatos esetek, sőt sokszor éppen a labilis idegzetű, nem vezér típusú egyéniségek lesznek támadók, lásd akár mai iskolai késelés.

Szerintetek mennyire tipikus, hogy csendben is el lehet válni, illetve tényleg az-e a jellemző inkább, hogy válást megelőzően totál kriminalizálódik a helyzet a színfalak mögött?