Mihez kezdjek? Voltatok már hasonló szituációban?

A férjem abban a hitben élt sokáig, hogyha ő nem akar válni, nincs az a bíró, ami kimondja a válást. 2 hónap alatt elváltunk.

Megcsalt, egyébként, csakhogy nehogy én jöjjek ki a történetből a szívtelen dögnek. Az a 2 hónap is abból állt, hogy minden egyes nap könyörgött, bocsássak meg. Na most már, 3 hete elváltunk, de csak nem nyugszik. Letiltani nem tudom, van egy 2 éves kislányunk, az a célom, hogy apja legyen a gyermekünknek. Szeresse, tisztelje, nevelje, időt töltsön vele.

Én beszéltem vele már minden módon. Először dühös voltam, tehát nagyon nem voltam visszafogott sem a szavaim, sem a hangerősségem illetően. Majd higgadtan is elmondtam ugyanezt, hogy nem szeretnék vele tovább együtt élni. Azt hittem, ha kimondják a válást, lenyugszik. Ő egyébként mindig is egy higgadt, megfontolt ember volt. Most azzal jön, hogy őt nem érdekli elváltunk, mindent megtesz, hogy újra boldogak legyünk együtt. Már azt is megkérdeztem, az esze nem ment-e el.

Amióta kiderült a hűtlensége, én egyértelmű vagyok. Nem adok félreérthető jeleket, nem utalok arra, hogy majd minden rendbe jön. Nem. Amikor bocsánatért esedezik, mindig mondom, megbocsátottam, de ez nem jelenti, hogy valaha többek leszünk mint a gyermekünk anyja és apja.

Egyszerűen már borzasztóan az agyamra ment. Elmondani nem tudom, milyen dühöt vált ki az értetlensége. Közös ismerősöknek is azt hangoztatja, hogy minden rendben lesz, mert mögöttünk van 10 év és szeretjük egymást, ki fogunk békülni. Amikor nekem ezeket visszamondják, köpni nyelni nem tudok.

Tegnap beállított hozzánk 3 repülőjeggyel, a kislányunkat felhasználva, hogy “Nézd kicsim, anya, apa és te együtt fogunk repülni és jól fogunk szórakozni.” Nem fogunk és ez már borzasztóan aljas húzás is volt.

Az anyja is totál bevette, hogy elváltunk de helyrehozzuk. Hát könyörgöm.. Tisztáztam vele is, hogy NEM LESZ BÉKÜLÉS.

A barátok azt tanácsolják ismerkedjek, akkor majd felfogja, hogy nincs visszaút. De valami egész már tanácsra lenne szükségem, mert bosszúból, a másik kihasználása miatt vagy felejtési célból ismerkedni nem fogok. 30 éves éves nő vagyok, ha feldolgoztam mindezt magamban, nem fogok elzárkózni tőle, de az még odébb van.

Ilyen történik másnál is? Vagy ez ilyen kivételes cirkuszi mutatvány jelenleg, ami csak nálunk folyik?