Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Feldolgozni a válást?
Férfi vagyok, lassan válunk. A gyermek 5 éves.
Az egészben nem az fáj, hogy a feleségemmel vége, hanem az, hogy a gyermekemnek nem tudom megadni az idilli családi környezetet. Pedig minden adott volt, de valahogy a feleségemmel nagyon elhidegültünk és én próbáltam megjavítani. Rendre azt a választ kaptam, hogy nincs rá esély, jobb nem lesz és már sosem fog szeretni. Ha magamba nézek ezt én is érzem, hogy sosem lesz ez jó és már én sem szeretem.
Az egész válást egy törésnek, egy bukásnak érzem az életemben. Nagyon nyomaszt és fáj. Sajnálom a gyerekemet, de a színjáték nem megy se nekem, se az anyának. Nem csaltam meg és ő sem, és úgy érzem egy darabig nem is fog kelleni senki komolyabbra. Sőt... nem is szeretnék több kapcsolatot. Úgy érzem kiégtem. Mi értelme lenne újból nekivágni? Kimaxoltam ezt a házasság dolgot ...
Ti hogyan tudtátok túltenni magatokat ezen az érzésen?
Hasonló sztori, mi sem harmadik fél miatt mentünk szét. Egyszerűen különböztünk túlzottan is. Párterápiát is próbáltunk de akkor jöttem rá igazából hogy nincsen közös jövőnk. Én mondam ki hogy vége, borzalmas volt meghozni a döntést.
Én igazából akkor tettem túl magam rajta, miután az exemnek lett komoly párkapcsolata. Azóta férjhez is ment hozzá, közös gyerekük is lett. Szar érzés hogy a gyerekem egy szerető, jól működő mozaikcsaládban él, én meg egyedül vagyok...
Megértelek.
Idő, idő és idő.
Próbálj haverozni , kondizni, gyerekeddel lenni.
Remélem hogy rendbe jön a lelked és visszajön hamar az életkedved.
Ne címkézd fel kudarcnak!
Rengetegen elválnak.
Én is váltam egyszer, most fogyasztom a második férjem.
Két emberen múlik szóval ne ekézd magad. Sors. Így kellett lennie hogy valami jobb jöhessen.
Ennek az elengedése pont olyan lassú és fájdalmas tud lenni mint a gyászfeldolgozás - bizonyos értelemben az is. Elveszítettél valamit, ami fontos volt neked.
Keress fel egy jó szakembert, pár konzultáció is csodákra lesz képes!
Szia, hasonló helyzetben vagyunk jelenleg. 1 éves a kisfiunk.
Férjemnek szeretője volt, ő szerinte más megoldás nem volt. Ő pocsékul érezte magát a rossz házasságban, én nem éreztem, hogy borzasztó lenne a házasság. Foglalkoznunk kellett volna a problémákkal.
2 hónapja élünk külön, a gyereket sajnálom én is, hiszen mindig is idilli családot szerettem volna, nem pedig egy csonkát, amiben én is felnőttem.
Amit én teszek az az, hogy nagyon sokat foglalkozom magammal, pozitívan tekintek a jövőre, célokat tűztem ki, sportolni kezdtem (már fogytam 8 kilót, nyilván sajnos a stressz is).
Egy gödörben képzelem el magam, amiből ki kell másznom. A legelején úgy éreztem kettő métert másztam felfelé, egy métert estem lefele.
Javaslom az apróbb célok kitűzését, hogy szintet tudj lépni érzelmileg. Például ha már nem sírsz minden egyes nap, az már egy újabb szint, stb éppen rajtad hogy jön ki ez az egész.
A gyerekek érzik igen, nem is szabad eltitkolni előttük az érzéseket, én nagyon sokat mondogatom a kisfiamnak, hogy apával nagyon szeretjük őt, de most ebből kell kihoznunk a legtöbbet. Látnia kell a gyereknek, hogy a szülők igyekeznek talpra állni.
Sok sikert kívánok mindenben.
#4 vagyok, amúgy én sem tudok elképzelni kapcsolatot, férjem együtt van a szeretőjével. Nekem is rosszul esik az, hogy tönkrement, nem így terveztem.
Szerintem ez normális érzés, hogy nem akarunk senkit az életünkbe. Nem is kell erőltetni.
Köszönöm szépen a válaszokat. Persze a mi kapcsolatunk sem egyik napról a másikra romlott meg, valahol már tudtam régebben is, hogy ez lesz a vége.
A családban nem volt válás, a távolabbi rokonságban sem igazán (persze nem mondom, hogy mind boldog házasságban éltek, de legalább azt mutatták, vagy elvoltak). Most nem tudom mihez kezdjek, de egyszerűen úgy érzem nem tudnám újból kezdeni az egészet.
Lehet idővel tudok majd randizni, (de kinek kell majd egy elvált fickó?), lehethogy az összeköltözés is menne, de házasság meg gyermek ismét...az ki van zárva. Valahogy azt hittem ez lesz a sorsom, beállok a sorba. De nekem valahogy a magányos élet való. Hiába is tagadtam eddig. :/
Blabla, olvasd el még 1x milyen negatív vagy.
Nem jó a hozzáalasod.
Kinek kell egy elvált?
Hat például egy masik elváltnak.
Ja, nekem nem kell elvált? Akkor mond úgy. Nem értem, mi van abban hogy elvált vagy?
Ha úgy vesszük az emberek 98% " elvált" nem papíron de érted, elvált az első nagy szerelmétől, vagyis nem jött össze az első szerelem. Igaz csak baratok voltak de külön mentek.
Ezen kb mindenki átmegy , nyilván legtöbben már tini korba.
Tehát ez nem számít.
Sokat kell valtozz a hozzáalasodon
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!