Hogyan kell jól feldolgozni a "válást"?

Kedves válaszok mondhatom. Fogalmam sincsen, hogy a kérdésemből honnan szűrtétek le, hogy nem vagyok jó társa a páromnak, vagy, hogy eldöntöttem, hogy elválok.

Mint írtam, még együtt vagyunk. Minden nap kisminkelem magam, kitakarítok, meleg étellel és süteménnyel várom a páromat haza a munkából. Kiszolgálom, mindent megkap, az ágyban is minden kérését teljesítem, feldobom a szexuális életünket, a gyerekkel sincsen gondja, mert a számára kellemetlen teendőket is mind elvégzem. Viszont nem működik a kapcsolatunk, veszekszünk, agresszív lett és nem lehet vele beszélni. Nem szeretném kitenni a gyermekemet a folytonos feszültségnek itthon,és szeretnék esélyt adni arra, hogy még boldogok lehessünk, párom is én is.

De jelenleg még küzdünk a kapcsolatért együtt vagyunk. Én csak szimplán megkérdeztem, mert ha esetleg mégsem tudjuk megmenteni a kapcsolatunkat, szerettem volna tudni, mire számíthatok, hogyan kell majd kezelnem. De már bánom, hogy feltettem a kérdést, igazán megtanulhattam már volna, hogy ezen az oldalon ismeretlenül ítélkeznek az emberek és belelátnak a másik életébe, mindent tudnak.

Onnan jött a kérdés, hogy éreztem én, hogy hiába küzdünk, nem fogom sokáig bírni és a párom sem így ezt.

Hétvégén összevesztünk és akkor azt mondtuk, jövő héten elköltözik. Valahogy így, hogy ki lett mondva kiborultam, pedig sokszor elképzeltem már, hogyan fogunk boldogulni ketten, a gyerkőccel Apa nélkül. Végül megbeszéltük, hogy küzdünk még tovább. Én is ettől félek, hogy nagyon ki fogok borulni :( Köszönöm szépen a választ!

Kedves 8-as!

Sajnálom, hogy ez a helyzet nálad :(

A mi gyermekünk mindössze most lett 10 hónapos, nagyon pici, és egyelőre nem sokat érez a köztünk lévő feszültségből. Pontosan azért szeretném, ha eldőlne hamarosan, hogy tudunk-e együtt élni tovább, mert nem szeretném ha megviselné a kislányunkat. Mindketten elvált szülők gyermekei vagyunk a párommal, és ha szét is mennénk, tudnánk ezt helyén kezelni, párom sűrűn jönne a kicsihez. Sok közös programunk van most is.

A problémák pár hónappal ezelőtt kezdődtek, így nem szeretném ilyen hamar feladni, de természetesen ha azt látnám, hogy a gyermekemnek akár egy pillanatig is kárt okoz ami köztünk van, akkor nem gondolkoznék. De úgy gondolom, ha már együtt élünk pár éve és van egy kislányunk aki még egy éves sincsen, egy olyan probléma miatt ami csak néhány hete hónapja kezdődött, nem adnám fel rögtön, szeretném, ha még küzdenénk legalább egy pár hónapig, évekig nem szeretném én sem húzni.