Válás kamasszal?

Szarul fogják viselni, elképzelhető, hogy emiatt nem alapítanak majd családot, ha normálisan csináljátok, akkor jó példa tanítás lesz nekik is, egy esetleges váláshoz.

Annál maradnak akinél akarnak, és vállalja az illető.

Újat mondtam?

#12:

Én nem vagyok házas, sem mindenáron válás párti.

De az milyen "jó példa és tanítás lesz" a gyerekeknek ha benne maradnak a szüleik egy számukra rossz, érzelemmentes házasságban?

Ahol nincs intimitás (udvarlás, csók, simogatás, ölelés, összebújás, nevetés, közös programok, jó közérzet, szex sem, stb sorolhatnám napestig) a szülők között ott azt a mintát tanulja meg a gyerek hiszen ebben szocializálódik.

Ez a rossz dinamika lesz neki a minta a felnőtt korára, és majd járhat pszichológushoz hogy ki legyen derítve, vajon miért nem jön neki össze egy normális párkapcsolat. Aztán a pszichológus meg jó pénzért kielemzi, hogy a szüleik cseszték el az egészet azzal, hogy kényszeresen benne maradtak egy érzelmileg kihűlt párkapcsolatban, és ezt a mintát "örökítették" a gyerekekre. És erre az sem mentség hogy anyagilag jó állnak a szülők és nem szenvednek hiányt a gyerekek ilyen téren semmiben (nem minden a pénz). Nem véletlenül van manapság ennyi lelki sérült ember. Sok múlik a szülői mintákon.

Úgyhogy nem kell mindenáron együtt maradni, mert pont az okozhat nagyobb sérülést a gyerekeknek (pszichológusok is ezt mondják). Főleg amikor a szülők majd 10 év múlva is "ölik egymást" napi szinten és felhánytorgatják, hogy a gyerekek érdekében maradtak együtt, ezzel lelki terhet pakolva a gyerekeikre akiknek lelkifurdalásuk lesz emiatt. Lehet hogy nagyobb kárt tesznek a felek saját magukban és a gyerekeikben is ha kényszeresen együtt maradnak.

Persze azt kell tudni mérlegelni, hogy tudnak e normálisan válni, és utána is tudnak e együttműködni a gyereknevelésben csak már külön külön. Ehhez megfelelő intelligenciára lenne szükség mindkét fél részéről.

Nem írtam, hogy ne váljanak el! Azt írtam, ha szépen válnak el, ez jó példa is lehetséges majd...

Értelmező olvasás.

Nálunk is nyugodt, csendes, elhidegült házasság volt, igazából csak éltünk egymás mellett, mint jól összeszokott lakótársak. Végül az exférjemnek szeretője lett, akkor bejelentette, hogy válni akar, el is költözött. A gyerekek először nagyon rosszul élték meg. A nagyobbik (akkor 14 éves volt, most 17) nagyon megharagudott az apjára, teljesen elzárkózott tőle. A kisebbik gyerekünk (akkor 8 éves volt, most 11),akkor nagyon kapaszkodott az apjába, sokat sírt utána. Aztán lenyugodtak a kedélyek. Most, 3 év után az exférjem kb 2 hetente pár óra hosszára találkozik a gyerekeivel. Kétszer bepróbálkozott, hogy kezdjük újra, azokban az időszakokban mindig kicsit többször kereste a gyerekeit, többet költött rájuk, nekem is vett ajándékot nőnapra, meg hasonlók. Mindkétszer elhajtottam, akkor megsértődik és a gyerekeivel is megritkítja a kapcsolatot, mindenbe beleköt, semmi se jó neki. Szóval nagyon hullámzó időszakokat élünk át.

A gyerekek velem maradtak egyébként. (45 éves nő vagyok).