Mit lehet csinálni egy olyan kis kamasszal akinek ha nem tetszik valami kiabál a szüleivel?

A határokat azért mégiscsak ti szabjátok. De érdemes minden dolgot, amit ő akar, ami neki nem tetszik, részletesen átbeszélni vele. Egyrészt ettől csökken a benne lévő feszültség, érzi, hogy partnerek lennétek abban, hogy megtudjátok ő mit hogy és legfőképp MIÉRT akar. Indoklás után mérlegeltek. Azt is érdemes megfigyelnetek, hogy ti a kiabálására hogy reagáltok, mert ez elindíthat egy megszokott játszmát. Mindenki ugyanazt csinálja, ugyanazt mondja kb ezekben a helyzetekben, megvan, hogy kinek mi a "szerepe". Ezt tudjátok megtörni. Ha eddig ti is kiabáltatok, most hagyjátok rá, maradjatok nyugodtak. Ha eddig nem kiabáltatok, kiabáljatok vissza. A lényeg, hogy zökkentsétek ki. Verni , ütni, pofozni kár, mert azzal csak még inkább azt erősítenétek, hogy ellene vagytok és később meg nem csak, hogy a fejetekre nő még jobban, hanem telibe fogja xarni,amit mondtok, meg titeket is.

Ignorálnám, méghozzá feltűnően, amíg kiabál. Elfordulnék, dudorásznék akár, tennék-vennék, mást csinálnék. Azt persze az első alkalommal még közölném vele, hogy majd ha normális hangnemben beszél, akkor fogok oda is figyelni. Sóval ahogy előttem is írják, fapofa, közömbösség. És határozott kitartás.