Miért érez késztetést anyám arra, hogy megpróbáljon "megtiltani", lebeszélni bizonyos dolgokról, mondván, hogy neki nem tetszik, vagy túl drága szerinte?18

És az ilyen dolgoknál rendszeresen az van, hogy az ő életét semmiben nem befolyásolja, és a saját pénzemből fizetném. Saját pénz alatt azt értem, hogy ünnepekre kapott pénz, zsebpénz azon része, amit félretehettem, olyan munka, aminek a kifizetése nem átutalással történik, illetve az elmúlt lassan egy évben (amióta nagykorú vagyok) online oktatás mellett vállalat munkából származó pénz. Nagyjából ilyesmikre gondolok.

Pl amikor két-három éve lecseréltem a telefonom, ő mindenáron rá akart beszélni, hogy inkább a helyi üzletben vegyek 15 ezerért telefont, garancia nélkül, ráadásul úgy, hogy az elavultabb lett volna, mint amelyik telefonomat cserélni akartam. És a tiltásának az volt az oka, mert ő még soha nem hallott arról a márkáról, amit kinéztem, ráadásul "ennyi pénzt nem szabad telefonért kiadni". Mármost ő ebbe úgy akart beleszólni, hogy egyáltalán nem ért a telefonokhoz, elolvassa a leírást, annyi következtetést vont le, hogy nem hallott a márkáról, szóval tuti nem jó. Ráadásul az összeget is úgy kifogásolta, hogy kb 45 ezerről volt szó, amit egyébként teljes mértékben én fizettem. Semmi havi előfizetés nem volt a képben, mindigis feltöltőkártyás voltam. Amúgy végül nem dumált bele a végső döntésbe, csak előtte jól körbekérdezett minden rokont, akikkel kb évi háromszor ha beszélünk, hogy ez jó ötlet-e...

A másik vitatéma a fülbevalók. Amikor az alap babakori fülbevalóimat cserélgetni kezdtem, 12-13 voltam, és ő nagyon ellenezte, hogy az arany fülbevalóm kivegyem és minden nap különböző bizsut hordjak. Sokszor a fejemhez vágta, hogy örüljek, hogy ő megengedi, hogy cserélhethessem a fülbevalóim, mert bezzeg más szülők nem ilyen engedékenyek. Ez megjegyzés akkor is feljött, amikor plusz lyukakat akartam még tizennyolc éves korom előtt. Ráadásul ezek rendszeresen problémásak voltak még kiskorúként, mert például ő megengedte, hogy legyen, de csak pár hónap múlva, aztán folyamatosan tologatta azt, hogy mikor, aztán ha megmondtam, hogy én ezt nem várom ki, kifizetem magamnak, csak jöjjön már el velem, mert 18 alatt nem csinálják meg az aláírása nélkül, akkor mindig megmondta, hogy márpedig ő fizeti ki, és akkor ezzel lehetett hónapokig, néha évekig tologatni, hogy én ki tudom fizetni, de szülő nélkül nem csinálják meg, anyám meg nem jön el velem, ha nem ő fizeti.

Az öltözködésembe is megpróbál ott beledumálni, ahogy csak lehet. De gyakran olyan szinteken, hogy, szerintem van olyan, amikor jobban néz ki a póló betűrve, anyám meg elkezd velem veszekedni, hogy ne tűrjem be a pólót, mert "kövérít". Ha hallgatok rá az azért rossz, mert szerintem meg pont úgy áll szrul, ahogy anyám mondta, ha meg nem hallgatok rá az max akkor jó, ha nem együtt megyünk, mert ha együtt megyünk akkor egész nap hallgathatom a megjegyzéseit, meg bámulhatom a fancsali pofáját egy betűrt póló miatt.

A számítógépes játékok is örök vita köztünk. Szerintem ésszerű keretek közt költhetek rá, pláne, hogy a saját pénzemből teszem, anyám meg előszeretettel hangoztatja, minden hozzáértés és ésszerű gondolkodás nélkül, hogy, aki ilyenekre ad ki pénzt az idióta, és én ne legyek hülye, simán le tudnám tölteni más ingyenes oldalról is. Csak azt nem fogja fel, hogy az egy dolog, hogy most valaki letölti a játékot illegális forrásból, akkor annak jobb esetben is folyamatosan vadászni kell a frissítéseit, bizonyos funkciók (pl többjátékos mód) nem működnek, rosszabb esetben meg összeszedtél egy remek vírust, ami zseniális módon tönkrevágja az eszközt, amire letöltötte az ember.

A másik gyakori vita a bankkártya. Szerinte nekem nem kell, mert nincs rendszeres keresetem, nem fedezném a költségeket (nem mintha nem létezne junior számla, aminek tök mások a feltételei), ha nyáron dolgozok akkor arra tök elég, hogy majd utalják az ő számlájára a fizetésem és majd ő odaadja. Én meg ezért inkább nem dolgoztam a 18 éves korom előtti nagyrészében, mert anya nem jött el velem számlát nyitni, én meg azok után, hogy a nyolcadikos ballagásomra kapott pénzt ellopta/vagy apám lopta el és anyám fedezte őt(erről volt bővebb kérdésem, ha érdekel valakit), én valamiért nem voltam hajlandó úgy dolgozni, hogy "majd anyám odaadja a fizetésem". Aztán amikor a 18. szülinapom után elkértem tőle olyan iratokat, amik kellenek a számlanyitáshoz, elkezdett velem veszekedni, hogy márpedig ő ezt megtiltja, mert hülyeség, nem adja oda az adókárytám. Konkrétan nekem kellett itthon áttúrni a szekrényt, hogy meglegyen minden szükséges iratom, ami kellett.

Illetve a netes rendelésbe is folyton bele akar szólni. Konkrétan ha látja, hogy nézek egy weboldalt rögtön kijelenti, hogy ő nem engedi meg, hogy rendeljek. Aztán van, amikor jelentéktelen, számomra nem sürgős dolgoknál ezt ráhagyom, de akkor hetekig-hónapokig tart meggyőzni arról, hogy engedje, hogy rendeljek valamit a SAJÁT PÉNZEMBŐL. Nyilván, ha olyan dologról van szó, ami nem tűnne fel neki ott nem várok "engedélyt", de ha ilyen rejtegethetetlen, ne adj isten drágább dolog van szóban, akkor inkább megvárom az "engedélyt", mert bár még nem volt rá példa, én kinézem belőle, hogy eldugja előlem az adott dolgot, vagy tönkreteszi, vagy kidobja. Hangsúlyozom, még nemmvolt ilyenre példa, de amilyen betegesen próbál beleszólni a dolgaimba, én nem tartom elképzelhetetlennek.

Mit gondoltok, mi válthatja ki belőle ezt a viselkedést? Hogy tudnám erről legalább kicsit is leszoktatni, mérsékelni, legalább elviselhető szintre, addig, amíg nem megoldható az, hogy elköltözzek és soha a büdös életben nem szóljak hozzá emiatt és az egyebek miatt?